Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése

fejlesztésébe. Ehhez oly továbbképző rendszer szükséges, mely mind a felső-, mind a közép- és alsófoku szakemberek részére a naprakész szaktudás megszerzését, ill. fenntartását lehetővé teszi. 4.1 A Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete Ezt az előzőleg Mérnöki Továbbképző Intézetnek nevezett intézményt 1938-ban létesítette a Budapesti Műszaki Egyetem, de szervezeti szabályzatának jóváhagyása késett, igy csak 1941-ben kezdte meg működését. Előadásainak és tanfolyamainak évi programját az Intézet vezetői az iparfejlesztés és a szakoktatás irányitóival egyetértésben dolgozzák ki. Előadókul a legjobb hazai szakembereket kérik fel. A rendezvények szinvonala a tárgykör szerint vagy mérnöki vagy felső- és középfokú. A textilmechanikai tárgykörben tartott nagyszámú előadás az első években a természetes és mesterséges szálasanyagok, a textilvizsgálati módszerek és műszerek terén beállott fejlődést ismertette, ezt követően az újszerű technológiákra, gépekre, a müveletek paramétereire és a termékminőség, ill. hatékonyság közötti összefüggésekre tolódott el a súlypont. A textilkémiai rendezvények az alapfolyamatok /mosás, kikészités, fehérítés, szinezés, nyomás/ elemzésével, a felhasznált vegyszerek, kikészitőanyagok, valamint a vizsgálati módszerek fejlődésével foglalkoztak. A szorosan vett könnyűipari tárgykörökön kivül az iparágat érintő kérdéseket tárgyalnak egyes ipargazdasági, biztonságtechnikai, számítástechnikai és vegyipari továbbképző előadások is. Például az 1979/80. tanév első félévében meghirdetett hat könnyűipari tárgyú tanfolyam közül kettő szorosan vett textilipari, egy bőripari témájú, de határterületi témák körében még legalább 10-15 tanfolyam közül válogathatnak az e szakterületen dolgozó mérnökök. A mérnöktovábbképzés iránti igényt, de egyben a képzés jó irányát és szinvonalat mutatja a hallgatóság nagy száma is. Már az első évben, 1941-ben csaknem 3 ezer hallgatója volt az Intézet előadásainak, a hetvenes évekre ez a szám évi 15-20 ezerre növekedett, annak ellenére, hogy a tanfolyamok látogatása ma is teljesen önkéntes és időközben több más továbbképző szervezet alakult. E nagy számú hallgatóságból azonban csak mintegy évi 800 fő dolgozik a könnyűiparban. A viszonylag gyenge részvétel oka elsősorban az iparág decentralizáltságában keresendő. Ezért az Intézet sok esetben a vidéki hallgatók jobb munkaidő kihasználása érdekében, a hét egy-egy munkanapját teljesen kitöltő intenzív tanfolyamokat szervez a könnyűipari témákban. A továbbképzés intenzitásának és színvonalának fokozása a célja az Intézet legújabb kezdeményezésének, amely minden tanfolyam végén vizsgalehetőseget biztosit. A vizsga eredményét az előadó az Intézet által kibocsátott továbbképzési