Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)
Bakay Erzsébet, Dr. Dischka Győző, Dr. Kóczy László, Dr. Schmalz József, Tóth Béla, Véber Zoltán, Dr. Vékássy Alajos, Dr. Zilahi Márton: A magyar textilipari szakemberképzés történeti áttekintése
tervezés. Ennek tulajdonitható, hogy ujabban mind több iparág, ill. üzem tart igényt text il-iparművész közreműködésére a minta, ill. árutervezés terén. 3. KÖZÉPFOKÚ TEXTILSZAKEMBER-KÉPZÉS A textiliparban tevékenykedő műszaki értelmiségi szakemberek szakági iskolai képzése ezen a fokon indult. A XIX. században beállott gyáripari fejlődés következtében a termelés szervezése, felügyelete, anyagok, segédeszközök beszerzése, gyártmányok tervezése, a minőségbiztosítás, árazás speciálisan képzett műszaki alkalmazottakat, technikusokat igényelt. E részfeladatok felelősséggel való ellátására ezek alkalmasabbaknak bizonyultak, mint a hosszabb és költségesebb tanulmányokat végzett gépészmérnökök. A középfokú műszaki szakiskolát, technikumot végzett diákok összes tanulmányi ideje általában 4-5 évvel rövidebb volt, mint a műszaki egyetemet végzett mérnököké, emellett több gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek. Uzembeli munkájuk az iskolai feladatok egyenes folytatása volt, igy nehézség nélkül beleilleszkedtek környezetük munkájába. Ezzel szemben a fiatal okleveles mérnökök nagyrésze idegenül és csalódottan végezte a magas matematikai-természettudományos ismereteivel semmi kapcsolatban nem álló termelési részfeladatokat. Vezetés és irányitás hiányában elvesztette ambícióját és nem tekintette életcéljának a magasabb munkakörök nélkülözhetetlen, széleskörű gyakorlati tapasztalatainak megszerzését. A fejlett textiliparral rendelkező országok gyárosai és oktatásügyi vezetői hamar felismerték a technikusképzésipari-közgazdasági jelentőségét és összefogtak a megvalósítását célzó munkában. Ennek köszönhette Anglia, Németország, Franciaország kiváló textilipari felsőipariskoláit. Az ezeken képzett szakemberek a textilüzemekben világszerte mint kitűnő technikusok működtek, sokan üzemvezetői pozicióba küzdöttek fel magukat. 3.1 Első textiltechnikus-képző ipariskoláink Az 1868. évi XXXVIII.t.cikk elrendelte, hogy Magyarország nagyobb városaiban ipariskolákat kell létesíteni. Ezek szervezését és felügyeletét a szakági iparegyesületekre háritotta. E törvény alapján az Országos Iparoktatási Bizottság javaslatára több városban ipari szakiskolákat állitottak fel ipari tanulók, ill. segédek képzésére. A textilipar számára szükségesnek mutatkozott oly tipusu szakiskola létesítése, mely az 1782-ben felállított Mérnöki Intézettel szemben kevesebb természettudományos alapozással, alaposabb szakmai képzést ad. Ennek az igénynek kielégítésére a kormány a szakági iparegyesületekkel együttműködve 1880-ban Késmárkon és 1888-ban Nagy-disznódon létesített szövőipari szakiskolát. A késmárki Állami Szövőipari Szakiskola oktató személyzete 1 igazgatóból, 2 rendes tanárból, 2 művezetőből, 4 óraadó tanárból állott. Tanulmányi ideje előbb két, majd három év volt. 1880-tól 1896-ig összesen 196 rendes és 114 rendkívüli
