Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

gátra vinni, hogy onnan folytathassák, az egyébként már reménytelen harcot. A munkásság érezte, hogy ezzel az esztelen kiüritéssel saját jövőjét veszélyezteti. Sok helyen a munkások nyiltan megtagadták a nyugatra távozást és nyiltan vagy burkoltan akadályozták, gátolták a gépek és áruk nyugatra hurcolását. A Sparber Testvérek gyárában kialakult helyzetről igy emlékezik meg a gyár egyik munkásnője: "A nyilasok uralomra jutása után nagyon megfogytunk. Általában kevesen jöttek be. Az első akna a gyárudvaron egy halált és két sebesülést okozott, de egy jó páran bejártunk a gyár bénitásáig, mert kiszűrődött, hogy fel akarják a gyárat robbantani. Az épület tövében, az alap alá gödröket ástak. A férfiak mondták, hogy oda akarják az aknákat helyezni, de sem erre, sem a gyár kirablására nem került sor. Ugyanis egy napon az Andrássy utcán végig teherautó sor állt be. A gyáron pillanatok alatt végigszaladt a hir; A raktárakból a németek és nyilasok el akarják szállítani a készárut. Én már nem is tudom, hogyan, elindultam, csak utóbb gondolkoztam, de pillanatok alatt 50-60, de talán még több is igy megindult a munkások közül. Amikor bent voltunk a raktárban, egyszerre kezdtük el a kiabálást, nem hagyjuk a gyárat kirabolni, tönkretenni, mi a háború után is itt akarunk dolgozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi erőnk tartotta vissza őket, de csak késleltettük a munkájukat. Komolyabb vezér nem volt köztük, aki esetleg a mi lemészárlásunkra adhatott parancsot, de el95 mentek majdnem üres kocsikkal. Ez akkortájt volt, amikor a gyürü bezárult." A németek és nyilasok arra irányuló törekvéseit, hogy a gyárakat leszereljék és a termelést bénítsák, a dolgozók csaknem mindenütt és minden erővel igyekeztek keresztezni és meghiúsítani. Igy a Magyar Pamutiparról olvashatjuk a gyár rövid történetében: "Decemberben /amikor a nyilas katonai vezető kiürítési parancsát, ahogy tudták, szabotálták a gyár gépkocsivezetői/, a menekülő nyilasok a gépek helyett csupán az áramot adó nagyturbina 3 fő szelepét szállították el. Regulátor nélkül bénává vált a gyár és ezt akarták a nyilasok. Csupán arra nem számítottak, hogy ennek a pótolhatatlan alkatrésznek megvolt a pontos műszaki rajza. Egy fiatal mérnök, Szajbély Mihály - ma a Szegedi Textilmüvek főmérnöke éjszakáról-éjszakára belopódzott a kazánházba, s mig a hadiüzemmé nyilvánított gyárban a katonai őrség léptei koppantak az udvar kövein, ő titkon lerajzolta a fontos alkatrészt."

96 A háború vége felé járt, a szovjet csapatok Budapesthez közeledtek. A szakszervezetben még mindig volt szervezeti élet, bár a tagok legnagyobb része már bujdosott, vagy harcolt a kommunista párt soraiban. A munkásság az üzemekben is - ahol még folyt a munka - a végső harcra, a hatalom átvételére készült már. Egy üzemtörténetben olvassuk: "A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár legöntudatosabb, részben kommunista munkásai létrehozták saját, demokratikus szervezetüket, az illegális üzemi bizottságot. Az 1944 szeptember 12-én megalakult Ub. elnöke Szabó Károly volt. A munkásoknak ez a szervezete bátor harcosokból állt, akikre hallgattak munkástársaik. Működésük az egész gyár további sorsát meghatározta, ők voltak, akik megszervezték a gyáron belüli fegyveres csoportot, kapcsolatot tartottak a partizánokkal, munkaszabotázsokkal zavarták a termelést és a felsza-