Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Dr. Győriványi Sándor: A kötélgyártás szerszámainak fejlődése

A XIX. század második felében a kézi forgattyut végtelenített hajtózsinórral küszöbölték ki. A hajtózsinórt a szükséges távolságban elhelyezett vezetőtárcsa felett a fonó

)

huzza magával. A hajtózsinór ugyanis a derekára vagy a felsőcombjára er5sitett huzóövre szerelt szoritókapocshoz csatlakozik /18. ábra/. 18. ábra Munka mechanikai fonókerékkel /"merésztövei"/. Ha a fonó a kerék forgatását meg akarja szüntetni, ki kell vennie a hajtózsinórt a szőritókapocsból. A mechanikus fonókerék feleslegessé teszi ugyan a kerékhajtó alkalmazását, mégsem terjedt el, mert erősen igénybe vette a kötélgyártó erejét. Mivel kényelmetlen testtartásra is késztette a fonókat, az ilyen kereket "meresztenek" csúfolták. Az ötvenes években elektromotorral hajtott fonókerékkel is próbálkoztak /19. ábra/. 19. ábra Elektromotorral hajtott fonókerék elve az 1950es évekből. A kötélfonal előállítása a következőképpen történik a fonókeréken. A kötélgyártó miután a gerebenezett szál - vagy szakállkendert tövénél fogva kicsapta, megbontotta, felköti széles fonókötényét, majd óvatosan, hoay az anyag futását ne