Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)
Mészáros Balázs muzeológus: A Textilipari Múzeum létesítésének időszerű kérdései
aránt törekedve a késői viktoriánus középosztályhoz tartozó család életének és a bradfordi, Bradford-környéki üzemek jelenlegi szociális, technikai, gazdasági jellemzőinek a bemutatására. Igen természetes óhaj, ha a Budapesten létrejövő Textilipari Muzeumot az előbbi áttekintésben emiitett főbb hibáktól mentesen szeretnénk majd látni. Milyen célt, feladatkört tűzzünk hát helyesen a múzeum elé? A kérdés felvetésére természetesen nem először kerül sor. A múzeum létrehozására irányuló tevékenység megindulását követően azonnal felvetődött a "textiltörténeti múzeum" kialakulatlan koncepciójának problémája is. A szervező munkabizottság pragmatikus szellemben tűzte ki soronlévő feladatait, ezért korainak itélte a kétségkívül nagy sulyu probléma elemzését. Ez a döntés akkor helyes volt, de a gyakorlati munka mellett fokozatosan meg kellett indulnia az elképzelések tisztulási folyamatának. E folyamatban felmerült olyan nézet is, amely szerint a születő múzeum gyűjtőköre kizárólag a gyáripar kialakulását követő korszak emlékeire korlátozódjék. E célkitűzés azonban nemcsak keveset markolt, hanem keveset is fogott volna. Hazánkban e területen a gyáripar kezdetei csupán a XIX. század második felére tehetők. Ha csupán az utóbbi 50-100 esztendőgépparkjának még fellelhető idősebb darabjait kutatjuk, kétszeresen is nehéz helyzetbe kerülünk. Egyrészt azért, mert ha lemondunk a textilkészités fejlődésének minél teljesebb bemutatásáról, ugy félő, hogy az igen hosszú fejlődés eredményeképpen létrejött gyáripar emlékei önmagukban kevesebbet fognak mondani a termelés-fejlődés lényeges összefüggéseiről, mintha a szakember számára is több "ujat" mondó régivel együtt a termelés legkezdetlegesebb eszközeitől, módszereitől és kereteitől kiinduló, napjainkig tartó fejlődési sor láncszemeiként kerülnének bemutatásra. Nehéz helyzetbe kerülnénk azért is, mert a gyáripar valóban muzeális értékű gépei közül viszonylag igen kevés maradt meg, s igy a gyűjtemény - mellőzve a textilipar gazdag lehetőségeket rejtő gyáripar előtti emlékeit eredeti darabok tekintetében eleve szegénységre lenne Ítélve. Nem helyes tehát a múzeum gyűjtőkörét szűkre vonni, ez nem megkönnyítené, hanem megnehezítené a leendő múzeum színvonalas kialakítását. Mai felfogásunk szerint a létrejövő Textilipari Múzeum az alábbi feladatot hivatott ellátni:
