Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Tóth György okleveles gépészmérnök: A huroköltésű varrógépek története

nél öltést lehetett képezni. A lengő anyagtovábbitóra anyagleszoritó talp feküdt, amely megakadályozta az anyag lebegését. Az anyagtovábbító varratirányban lengett. Visszafelé mozgására akkor került sor, amikor a gép iveit tűje az anyagban tartózkodott. 1849-ben Wilson még egy gépet készitett és szabadalmat kért rá. Szabadalmi igényét azonban feltaláló kortársai támadták - különösen Bradshow, akinek egyébként csak elvi szabadalma volt - és perrel fenyegették. Anyagi alap hiányában azonban nem tudott kiállni igazáért. 1850. november 12-én 7776 számon ennek ellenére amerikai szabadalmat kapott, azonban jogainak egy részéről lemondott A. P. Kline és E. Lee javára. Wilson társult is velük, de néhány hónap után a maradék jogok nagyrészét is átadta. Kline és Lee gyártották tovább a gépet, amelynek igen alacsony, 35 dolláros ára miatt nagy közönségsikere volt./M. A. Morey and Johnson varrógép ára 135 dollár volt! / A Lee and Kline-vel való szakítás oka tulajdonképpen az volt, hogy Nathanel Wheeler gyáros jövedelmezőbb lehetőséget igért neki. Wilson Watertown-ba /Connecticut/ ment Wheeler-el, hogy ott folytassa további kísérleteit. Wilson alapvetően a lengő hurokfogóhajót akarta szabadalmi okokból megkerülni és igy forgó hurokfogóval kísérletezett. Fáradozásait siker koronázta és 1851.augusztus 12-én megszületett a második szabadalma, amely az un. "rotary hook"-ra vonatkozott. Ez már tulajdonképpen körforgó hurokfogó volt, de még mindig néhány részletében a korábbiakban vitatott "reciprocating bobbin"-ra hasonlitott. Ezt is továbbfejlesztette és az uj hurokfogót "stationary bobbin"-nek nevezték el. Szabadalmat 1852. júniusában adtak ki rá. A körforgó hurokfogó kiemelkedő technikatörténeti szerepe miatt érdemes annak öltésképzési menetét is megismerni. /5. ábra/. Az 1. mozzanatnál feltételezni kell, hogy az anyagban egy vagy több kész öltés található és a hurokfogón tűfonal nincs. /Ezen utóbbi az adott esetben nem valóságos állapot, ahogy azt a későbbi mozzanatok is mutatják./ A lefelé süllyedő tü mozgása közben - mielőtt az elérné az anyagot - anyagtovábbítás történik /T/. Az anyagtovábbítás a hurokfogó sikjára merőleges irányú és az anyag az ábra sikjából felénk halad. Az ábrázolhatóság miatt az öltéssort 90°-kal elforgatva kellett feltüntetni.