Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Tóth György okleveles gépészmérnök: A huroköltésű varrógépek története

konfekcióruhák gyártása. Amerikában ez Geroge Opdyke nevéhez fűződik, aki jó üzleti érzékkel rájött arra, hogy méretes ruhakészités helyett a tömegigények kielégítésére csak készruha jöhet számításba. Európában Barthélémy Thimonier az, aki gyakorlatilag is eljutott a varrodáig /1831/. A 80 géppel katonai öltözékeket készitő párizsi műhely azonban a géprombolók áldozatává vált. A növekvő igények hatására 1832-34-ben az amerikai New York Cityben élő Walter Hunt elkészítette az első huroköltésü varrógépet. Hunt eredeti varrógépe nem maradt ránk. Korabeli rajzok és feljegyzések alapján készült a 2. ábra vázlata. A varrógép tűje hegynél kialakított tüfoku volt és hurokfogóhajóval dolgozott. Az öltésképzés elve az volt, hogy a tü felfelé haladtakor keletkező hurokba szövőgép vetélöjéhez hasonló hajót menesztettek, amely a benne elhelyezett alsócérnát a hurkon átjuttatta. Ezáltal a felső és alsócérna minden öltésnél egymásba kapcsolódva olyan öltést hozott létre, mely a kézi öltést minden szempontból helyettesitette /3. ábra/. Maga a varrógép B alaplapjával állványon állt. Ehhez az alaphoz csatlakozott az A tartókeret, melynek felső részében az E főtengelyen helyezkedett el a C kézikerék és D vezérlőpálya. A kézzel vagy lábbal hajtott varrógép tümozgatása himbás volt. A tükart az F öszszekötőn keresztül a D pálya vezérelte. A H forgáspont körül lengő G tükar végén helyezték el az iveit tüt. A tükarhoz K összekötőn keresztül kapcsolódó J fonalhuzó feladata az volt, hogy részben az orsóról tűfonalat húzzon, részben a hajtó tühurkon történő áthala3. ábra Huroköltés képzése hurokfogóhajóval