Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

Szórnak ilyent a szép tavasz ölébe. S ha igen, hervad, meghal a virágjuk. Minden szépségnek sorsa ez, amit Szél és viz ringat. Megtámadja a Természet a saját pompája fényét, S öngyermekének Medeája lesz. Vizsgáljad csak közelről hercegem! Lásd, e damaszton örökös a nyár, S a tél foga nem rágja a virágot. Egy aranyat fizettem rőf jeért. Jó, vörös aranyat, kuporgatásom Fénylő gyümölcsét! Elég, jó Simone. Megegyeztünk. Holnap cselédem el jő, S megadja árát - duplán. Csókolom Kezeidet, nemes herceg. De most Jut eszembe még egy kincs van itt, Házamba rejtve. Ünnepi ruha, Nyirott bársonyból; velencei munka, A minta gránátalma; magja mind Egy gyöngyszem; a gallérja csupa gyöngy, Oly sürü, mint a szúnyog nyári éjjel, S fehérebb, mint a hold, mit tébolyultak Néznek hajnalban börtöhrácson át. Intézd el ezt holnap pénztárosommal, Antonio Costa val, ide jő majd, És százezer koronát ad neked, Ha ennyivel beéred. Százezer! Százezret mondtál? Bizonyos lehetsz: Adósoddá tessz ezzel mindörökre! A mai naptól házam mindenestől Tiéd, tiéd egyedül. Százezer! Zug a fejem. Igy gazdagabb leszek A többi kalmárnál. Szőlőhegyet, Kertet, földet veszek. Minden szövőszék, Palermotol Maj

landig ami csak van, Enyém lesz - és enyém lesz mind a gyöngy, Mely az arab tengernek csöndes mélyén Halomra gyül! - ó, drága hercegem, Ez éj legyen hálámnak hirdetője. Olyan nagy az, hogy bármit kivanj tőlem, Nem tagadom meg. És ha a fehér Biancát kivánnám! Tréfálsz, uram. Nem méltó ő egy hercegnek kegyére. Csak háztartásra meg fonásra termett. Nem ugy van édesem? De ugy. No látod! A rokka vár rád. Eredj, ülj le, fonj! Nem jó az asszonynak henyélni otthon, Lusta kéz könnyelmű szivet teremt. Menj, ülj neki! Mit fonjak?