Horváth József - Okolitsny Eörs - Mészáros Balázs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 1. 1978 (Budapest, 1979)

Dr. Endrei Walter a történelemtudományok kandidátusa: Mesterségünk dicsérete

KÖZÉPKOR A korai középkor szépirodalmát vallásos tárgyválasztás jellemezte, s ez kevéssé kedvezett a textilipari tevékenységek ábrázolásának. Ám az ó és újtestamentum nőalakjait Évától Szűz Máriáig gyakran ábrázolták és irták le fonónőként, mert az orsó ezidőben már nemcsak egyszerű női attribútummá vált, hanem az önmegtartóztatás és alázat jelképévé magasztosult. Mig azonban az első emberpárról a lázadó parasztok csak azt énekelték , hogy Ádám ásott, Éva font rég hol volt akkor a nemes még? /Szerző forditása/ - addig a fonó Máriáról egész kis áhitatos textilhagyomány maradt fenn. Ennek gyökere egy görögnyelvü, apokrif Evangélium, amelyet Jakab apostolnak tulajdonítottak. A protoevangélium szövegét átvette a nyugateurópai Pseudo-Máté evangélium a VIII-IX. század során és a kettőből készült egy harmadik, amely Mária születését és neveltetését részletezte. Mindezekben azt találjuk, hogy az angyali üdvözlet percében a szüzanya fon, mégpedig nem is akármit: a jeruzsálemi templom kárpitjához a gyapjú megfonását bizták őreá a papok. A színeket kisorsolták a lányok között "és Máriára jutott a sorsolás szerint az igazi bíbor és a skarlát. És elvevén azt elkészítette házában..." Amidőn vizért megy a kúthoz, éri őt az arkangyal látogatása; megijedvén besiet a házba "vévén a bibor gyapjat, székére ült és végig foná azt. És Íme ismét előtte állott az urnák angyala és igy szóla..." Ezt a történetet azután számtalan változatban látjuk középkori freskókon, mozaikokon és miniaturákon, néhol nem is fonás, hanem szövés, kötés, varrás képezi a szűz munkáját, és nem csoda, ha egy sor költő /pl. Hroswitha, Konrad von Fusserbrunn/ is megpróbálkozott a téma feldolgozásával. Sajnos nem sok sikerrel, ahogyan azt egy XIV.