Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1965

Almási Miklós: A szocialista dráma és a korszerűség

Csák Gyula darabjának* sorsával. Én ezt a darabot művészileg, drámailag nem tartom jó műnek. Ugyanakkor a problémát, amit megfogott, nagyon is aktuálisnak érzem: minden szocializmusért dolgozó embernek az egyik legnagyobb problémája a korrupció és ennek felszámolása. Ezzel a darabbal nagyon sokat lehet vitatkozni, de abban a pillanatban, mikor ezt a közéleti problematikáját akarjuk tompitani, abban a pillanatban rossz irányba toljuk a korszerűség és az aktualitás követelményét. Hiszen ez nemcsak a kommunisták gondja, hanem a nép életének is a mindennapi ügye és végeredményben a szocialista fejlődésünknek is az egyik legnagyobb problémája. Ezek után hadd beszéljek néhány olyan mozzanatról, amelyet a korszerűség valóságos fogalmához elengedhetetlennek tartok. Egyik már következik abból, amit eddig is elmondtam: meg kellene teremteni a művészi korszerűség elemi feltételeként az igazi drámai-szinházi közéletet. Ezen két dolgot értek: A szinházi közéletiség véleményem szerint két magyarázatból tevődik össze. Egyrészt azt jelenti, hogy az igazi mai, aktuális és ha ugy tetszik problematikus gondok is kerüljenek szinpadra, másrészt a közönség formálása terén azt, hogy a szinházbajárás valóban jelentsen közéletet. És ne csak azért menjenek el az emberek a szinházba, mert szombaton szépen fel kell öltözni, vagy mert a tv-ben nincs éppen adás, vagy mert a szomszédék háromszor voltak ebben a hónapban szinházban. Hanem azért menjenek el egy előadásra, mert valami olyasmit láthatnak ott, amiről beszélni kell, ami esetleg szenzáció, esetleg megbolygatja az emberek gondolkodását, és hosszú időre nem tudnak tőle szabadulni, ami az embereket felrázza és gondolkodásra készteti. Ez a fajta szinházi közéletiség nálunk még csak kialakulóban van, de valahogy ugy *Békesség a bűnösöknek. Kortárs 1965« l.sz. - 18 -