Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Mályuszné Császár Edit: A magyar vidéki játékszín as abszolutizmus idején

bütált Follinus Aurél, vagy a Latabár-dinasztia második nemzedéke is.^' A régi világ színházának tipikus jelensége a jutalomjáték. A nevezetesebb tagok, a karmester, néhol - ahol ez i hivatás már tisztelt volt - a rendez?, de a kórus és a zenekar javára is szokás volt évente egy vagy két előadás teljes, illetve fél nettó jövedelmét átengedni. Ez a gyakorlat szinte az európai színjátszással egyidős, hiszen már a dán királyfi emlegeti a "fél-jutalomjáték"-ot.A Nemzeti Szinház tagjainak megfelelő javadalmazása hovatovább feleslegessé tette a fővárosi színészek ilyetén segélyezését, amit egyesek a szinészre nézve megalázónak is tartottak. Radnótfáy tehát, aki nagyon sokat adott intézete méltóságára, rátért a jutalomjátékok pénzen való megváltáséra és a fizetés arányában előre megállapított összeggel kárpótolta tagjait. Vidéken azonban az elnyomatás korát sokkal túlélte ez a szokás. A jutalom játékra a szinész maga választott darabot. Egy-egy ilyen gesztus a szinész felfogására, kulturájára nagyon jellemző, de ugyanugy jellemzőnek foghatjuk fel a közönségre is, hiszen szegény ünnepelt mindenesetre ugy akarta megválasztani a színmüvet, hogy az már önmagában is ^'Mindezekről a vidéki szinházi zsebkönyvek adnak felvilágosítást .Kolozsvárról 1857-ben még a diszitő személyzet neve is fennmaradt: diszmester volt Balogh József, segédei Balázs Péter, Bencze József, Kecskeméti Elek, Kovács József, Gazdag László és Szilassi Bálint. /Játékszínt emlékkönyv. 1857* Kiadta Jakab István Kolozsvárott, 1857-/ Szerdahelyi Kálmán neve rajta van a kassai Bánk bán-ösbemutató szinlapján. Pollinus Aurélról: Bucsuvételi Nemzeti Szinház Zsebkönyv 1863. Kiadják Jakab István és Nagy György, Debrecen, 1863. Latabár Endréről: Szinházi Emlékkönyv, Kiadják Iván Nándor és SzabS Sándor, Arad, 1863» - 198 -