Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

lyen részei, mekkora részei legyenek e vezériw-jelekkel szabályozottak, lényegében változatlanul a kassza, a piac, a kereslet és kinálat, szükséglet és áru-automatizmus alapján - tehát egy megelőző társadalmi rend fő jellemzői szerint - bonyolódik le. A művészeti produktumok állami tervek szerint készülnek, de az, hogy ez a társadalomban hogyan terült szét, még mindig nagy mértékben a spontán anarchia törvényei szerint bonyolódik le. A tervezési tevékenységet a szabályozási rendszer, a kibernetikus szemlélet nemcsak "személyiség-társadalmi alakzat-k.özönség-társadalom" vonalon kivánja fölépíteni,hanem az itt szerzett információkat a makróból a mikro felé szintetizálja, tehát "társadalom-közönség-társadalmi alakzat-személyiség" vonalon is szerkeszti. Ez tehát annyit jelent, hogy az alkotói folyamat határait az alkotástól, a közönségtől, a társadalomra terjeszti ki. Ez a tevékenység egyelőre hiányzik. A kibernetikai modell hivja fel a figyelmet megszervezésének nemcsak lehetőségére, hanem szükségességére is. Felderitendők tehát mindenekelőtt: a közönség és a társadalom kapcsolatai, ennek törvényei, majd ha ezeket felismertük, akkor alkalmazásukkal a társadalom jelenlegi átalakítandó állapotából létrehozhatjuk vele a kivánt, a vezérlési szakasz végcéljaként fölvázolt, átalakítandó állapotot, mit átalakítottat • Ennek érdekében létre kellene hozni egy a művészetek társadalmi hatásait állandóan kutató, regisztráló funkciót: afféle művészeti tudatközpontot. Ez a társadalom állapotát vizsgálná egyrészt az alkotások számára, másrészt az alkotások társadalmi hatásáról szolgáltatna információkat. Módszere személyiségvizsgáló reprezentáció, a közönségben és a közönségen kivül a társadalom egészében. Kiterjedt és állandó művészeti közvéleménykutatás kellene legyen. - Z6 -