Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Székely György: Témák és hősök a magyar drámairodalomban - 1957 - 1963 -

Iáit emberi-irói mondanivalót zárjanak magukba. Természetesen, mint minden besorolás, ez sem lehet hiánytalan és tökéletes; de mivel a hangsúlyt a szemléletre, a világnézeti állásfoglalásra helyezi, célravezetőbbnek látszik az eddigieknél ér talán segit feloldani azokat a megmerevedett kategóriákat, amelyekkel amugyis elég sokszor találkoztunk és találkozunk még ma is* Megkiséfceljük tehát, hogy az 1956 utáni magyar drámairodalom tematikai térképének kirajzolásakor az irói problématikából induljunk ki és azt vizsgáljuk, hogy milyen kérdéseket akart megoldani müvével az iró, s hogy a megoldást milyen módon, milyen hősökön keresztül kereste ás találta meg. XXX Az ellenforradalom feletti győzelem az 1957-es év során drámairodalmunkban természetszerűen még n«un jelentkezhetett a maga teljességében. Nem véletlen tehát, hogy két olyan dráma is került szinre, amelyek közül az egyik /Hubay Miklós Egyik Európa

/ a magyarság magányát, szinte egzotikus különállását bizonygatta, a másik /Vészi Endre Fekete bárán

y/ torzitásig menő sötét vonásokkal festette a magyar munkásosztály történelmi vállalkozásának, épitő akaratának elfulladását. Ezt a magatartást tükrözte a választott hősök sorsa is: Attilát, a Svájcba került magyar fiút a szerelem sem tudja beleötvözni az alapjaiban idegen környezetbe; Süveg Pálnak, a falura került munkásnak padig igencsak halvány reménysugárral, majdnem mindent elveszítve kell továbbélnie a társadalomtól szinte teljesen elszigetelve, magasabb igényű,emberségre vágyó életét. Lehet, hogy ezek a müvek lényegükben még az ellenforradalom előtt fogalmazódtak meg és tükrözik azt a bizonytalanságot, amely egyes Íróinknál a kilátástalanságba, a kétségbeesésbe torkollt, végletes esetekben a szembeforduláshoz vezetett. - 6 -