Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

Szűkülő jelentés-tartalmú abban az értelemben, hogy nem minden fizikai jel alkalmas arra, hogy fiziológiai /pl. szinházi/ érzetet váltson ki. Nem minden fiziológiai érzet alkalmas arra, hogy /szinházi/ pszichológiai élményt keltsen. Nem minden pszichológiai élmény alkalmas arra, hogy meghatározott személyiségi magatartást, cselekvést formáljon, már pedig ez a föltétele annak, hogy társadalmivá váljon. "a/-*- b/ ——c/": az anyag fejlődéstörténete, tehát materialista szemlélettel nézve minden magasabb forma, igy a szinjátékkultura, genézise is. Ugyanakkor azonban "a/-»- b/—»-c/" minden /mai/ konkrét szerveződés sémája is. Az anyag minden magasabb mozgásformája, ma is, csak az alacsonyabb mozgásformákból jöhet létre, tehát c/ a b/-ből, b/ az a/-ból. A "c/-"- b/— a/" tehát minden tudatos szintézis sémába. Szinházkulturáról szólván - feltéve hogy a fentiek értelmében ezen a társadalom önszabályozó tevékenységét értjük -, ennek sémája a következő: A társadalom jelenlegi /megváltoztatandó/ állapota és tervezett /megváltozott/ állapota közötti különbséghez a társadalom egyes tagjainak, a személyiségeknek meghatározott magatartása, cselekvése szükséges. Miután a társadalom személyiségekből áll, e személyiségeket saját belső törvényeik szerint kell bizonyos tartásokra késztetni. Ehhez bizonyos belső élményeket kell kondicionáló föltételként előállítanunk. Ezek csak bizonyos és meghatározott érzetekkel válthatók ki, mint ingerek. Ezekhez viszont olyan fizikai konstrukcióka

t /jeleket, jelrendszert/ kell létrehozni, amelyek a most emiitett jelentés-tartalmak kiváltói, hordozói lehetne

k. A valóságban "a/— b/ c/" és "c/— b/-r- a/" kevert intuitiv módszere lehetséges. Az "a/ b/ — c/" teljesen - 6J -