Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Taródi-Nagy Béla: Kinál-e valamit a kiber-netika a színháztudománynak?

KINÁL-B VALAMIT A KIBERNETIKA A SZÍNHÁZTUDOMÁNYNAK? A gyakorlat fejlődésének megfelelően, a valóság egyre ujabb területei tárulnak föl, sajátos törvényeik, uj tudományágak, uj művészeti formák, kifejező-eszközök nyomán. Az uj területek a differenciálódás folytán a viszonylagos önállóság elvei szerint fejlődnek. Miközben keresik és alkalmazzák sajátos törvényeiket, kiderül, hogy ez a világ egységes, a különös elválaszthatatlan az általánostól. A valóság részeit nemcsak a sajátos törvényei választják el, i hanem ugyanakkor az általánosak kötik össze. A magasabb mozgásformák rejtetten magukban foglalják az alacsonyabbakat. Az alacsonyabb mozgásformákra jellemző vonások viszont megismétlődnek azokban a magasabb mozgásformákban, amelyekben az alacsonyabbak részt vesznek, Az egységes világ nemeseik differenciálódik, hanem ugyanakkor integrálódik is. Az alacsonyabb mozgásformákban, amelyekből a magasabb mozgásformák keletkeznek, olyan lehetőségek rejlenek, amelyek a magasabb mozgásformák közvet

itésével, mintegy azoknak való alárendelésével realizálódnak csupán. Az alacsonyabb mozgásforma elemei eleinte látszólag függetlenek, vagy legfeljebb koordináltak egymással, rendezetlenek. A rendezés mindig szubordinációvá alakítja, szükségszerűséggé változtatja az előbbi koordinációt,esetlegességet. Ilyen törvényszerűségek szerint fejlődik az anyag legmagasabb mozgásformája: a társadalom, igy részei a tudományok, a művészetek is. A legutóbbi emberi generáció tanuja volt a tudományok specializálódó, analitikus szerkezetű fejlődésének, amely határozottan differenciálási - 56 -