Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Balogh Géza: Szinpadellenes abszurd szinház
megvalósításában. A szereplők élettelen bábu-volta most már minden kétséget kizáróan a képi megformálásban, anyagában is érvényre jut: már nemeseik a virág mü, s az ember lelke,érzései, tudata mechanizálódott el, hanem élettelen, mozdulatlan alakokkal tölti meg a szinpadot. Ezek már nem marionettek, nem hordoznak semmiféle önálló gondolatot: a Laokoon-csopor t és a Mi kis stabilizáción k alakjainak továbbfejlesztése, a próbababák "szereplővé" avatása. 3irósági tárgyaláson vagyunk, ahol a valóság összemosódik képzelet szülte alakokkal és helyzetekkel. A próbababáik nemcsak a bÍróságot helyettesitik, ők a magányosan élő ember társasága, barátai, szerelmei. Az öreg az utolsó szó jogán beszél. Védekezik, méltatlannak tartja a vádat, mely szerint ő kiskorúakat bántalmazott és beteges vonzalmat érzett a környéken /és egyben a szinpad hátterében/ játszadozó gyerekek iránt. A zavaros, kusza beszédből megtudjuk, hogy élete azzal telt el, hogy drága pénzen kirakati próbababákat vásárolt, ezeket öltöztette és szerette, ez volt a társasága, szenvedélye, szórakozása. Tornaünnepélyekre is járt, ahol fürge és ártatlan gyermeki testekben gyönyörködött. Közben többször eszébe jut egy régi gyerekdal, amit maga is szivesen énekelt valamikor a gyerekekkel együtt, akik bejártak hozzá a babákkal játszani. Végül megköszöni az esküdtek figyelmét és segitség nélkül kivánja elhagyni a tárgyalótermet... A végletes, bizarr, szimbolikus értelmű Nevetséges öreg: felkészülés az első - terjedelménél /valóságos terjedelménél, nem pedig idő igényénél/ fogva - nagyobb és általánosabb életfilozófiai, jórészt egzisztencialista gondolatokat tartalmazó szinpadi műre, legutóbbi keletű Írására, az Elment hazulró lra. /Wyszedl z domu/. Gondolatvilágában egyenes folytatása előző müveinek, elsősorban talán a Mi kis stabilizációnk nak és bizonyos értelemben közvetlen elődjének a Nevetséges öreg nek. - 53 -
