Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

A szinjáték művészetének egyik legfontosabb, talán legjellemzőbb sajátossága, hogy aktiv közönség jelenlétében hozza létre alkotásait, amely folyamat során ezzel a közösséggé váló közönséggel állandó kétoldalú visszacsatolásos, reafferentációs kapcsolatban van. A szinjáték alkotóknak az alkotói folyamat kezdetén megjelenő-kialakitott látomása az ember /társadalom/ és környezetének négydimenziós, tehát folyamatos, komplex és kifejező cselekményvagy eseménysorban süritett képe. A kép középpontjában aint legfőbb megvalósitó közeg, a szinjátszó ember áll. A közlés egyéb eszközei a közlendő, az alkotói "üzenet" változatlanul tartásával /más alkotóknál, más korokban és szinjátéktipusokban/ intervariábilisak, cserélhetők. A szinjáték tárgya mindig a társadalomban élő ember és világa. A dinamikus komplex szini kép tényezőinek alkalmasaknak kell lenni arra, hogy a társadalomban élő embert és környezetét adekvát módon képviseljék. A szÍnpadon megjelenő ember megjelenésével /testtartás, maszk, jelmez, mozgás/ és beszédével /énekével/ hatást gyakorol, kapcsolatot teremt nézőivel.A környezetet vizuális és akusztikus eszközökkel olyan módon és arányokban kell megjeleníteni, hogy az alkotói mondanivaló az adott társadalom /közönség/ számára elérhető, felfogható legyen, kellő információs elemet tartalmazzon. A környezetábrázolás torzulásai viszszahatnak az emberábrázolásra. A művészi "kép" s igy a komplex dinamikus szini kép is másodlagos jellegű az ábrázolt-tükrözött valósághoz képest, bér önmaga is sajátos szervezettségű valóságos létező.A valamilyen választott szinjáték-közegre "átszámított" alkotói látomás a szini előadás során "visszaszámitódik" az eredeti jelentésre egy sajátos kód desiffrirozásának folyamatában s igy a nézők számára érthetővé válik. A kódrendszer, a szini kép minden elemére vonatkoztatva, a nézők és alkotóik közti megállapodás, konvenció eredménye. A - 281 -