Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor

- gázzal - még csak Budapesten oldották meg, vidéken gyertyával és mécsesekkel világítottak, a legfontosabb szerep tehát a görögtüznek és /fellobbanó tüz esetében/ a likopódiumpornak jutott. Másik, már vidéki pályáján kialakított képessége volt a tömegek ügyes mozgatása. Fővárosi igazgatása, ill. rendezősége idején természetesen könnyebb szcenikai és szervezési feladatokkal kellett megküzdenie. Gázvilágítás és megfelelő süllyesztők segítették elő látványos rendezéseit,amilyenek pl. a Budai Népszínházban Az ördög pilulái, a nemzeti szinházi főrendezősége idején pedig a III. Richárd királ

y, a Téli rege, vagy Erkel Br«nifovjcs Györg

y c. operája voltak. Minden alkalommal külön kiemelték - ebben a korban, amelynek a rendezés fontosságáról voltaképpen még nem voltak tiszta fogalmai! -, hogy a szinpad esztétikai szépsége mellett feltűnt a nagy számú szereplő ügyes elhelyezése, sőt minden egyes statiszta jó mozgása. Molnár a naturalista rendezésnek volt meggyőződéses hive. Ha elve ma máj? meghaladott is, a maga korában fontos funkciót töltött be színháztörténetünkben. AZ ANGOL SZÍNHÁZ UJ HULLÁMA /Sz. Szántó Judit könyve, a Színháztudományi Intézet kiadása. Budapest 1964./ A nemzetközi szinházi közvélemény sokáig joggal hihette, hogy Bernard Shaw halálával hosszú időre a szürke középszerűség és a kommersz súlytalanság veszi át az uralmat az angol dráma történetében. Alig telik el azonban néhány esztendő, és 1956. május 8-án, a Royal Court Theatre máris útjára inditja azt a szinházi "forradalmat", melynek kezdetét egy fiatal szinésziró, John Osborne Nézz vissza haraggal /Look Back in Ange

r

/ c. drámájának bemutatója jelenti. Osborne mellé számos, azóta már világszerte ismert- 278 -