Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Staud Géza: Hevesi Sándor
peare-ciklusok. Shakespeare nemcsak elméleti munkásságána k, hanem müsorpolitikájának is középpontjában áll t. Együttesében még megtaláljuk a régi gárda nagyjait, de ezek egy része már igazgatásénak első éveiben letűnik a szinpadról. Peches Imre és Gyenes László 1924-ben, Jászai Mari 1926-ban hal meg. Ez a három legsúlyosabb veszteség. De Márkus Emilia és Gál Gyula továbbra is a szinpadon marad.A műsor legjelentősebb feladatai Bajor Gizinek és Ódry Árpádnak jutnak. Mellettük Rózsahegyi Kálmán, Barcos Gyula,Sugár Károly, Kürti József, Tasnády Ilona, Kiss-Ferenc, Abonyi Géza és Uray Tivadar az együttes erősségei. A fiatalok közül Tőkés Anna,Somogyi Erzsi,Lehotay Árpád, Pethes Sándor és Timár József kezdik Hevesi igazgatása alatt pályáj ukat. Színészeivel általában jó viszonyban van, de csak hárman állnak igazán közel a szivéhez: Bajor Gizi,akiben nagy ifjúkori eszményképét, Eleonora Duset álmodja vissza, a bálványozott Cyrano, a korán eltávozott Pethes Imre ós az ifjúkori jóbarát és egykorú pályatárs, ódry Árpád, örök barátságok ezek, amelyeket nem zavar meg semmiféle kicsinyes érdek, s amelyeket csak a halál tud elszakítani. Hevesi igazgatásának jelentős következménye, hogy a Nemzeti Szinház változatos műsora, kitűnő együttese és nagyszerű rendezései versenyre kényszeritik a Vigszinházat és a Magyar Színházat is, s igy az egész fővárosi szinházi életet befolyásolják. Hevesi Sándor egész életmüvét a szinház szenvedélyes szeretete füti át. Ez a szenvedély táplálta emberfeletti munkabírását, láttatta meg vele a dolgok lényegét és emelte őt korának legnagyobb szinházi szakemberei közé. ő nemcsak a huszadik század első negyedének legnagyobb szinpadi egyénisége, hanem sokágú és sokszinü munkássága maga az egész korszak. Elméleti müveiben három évtized szinházi öntudata tükröződik. - 270 -
