Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

ÉLŐ MULT - Évfordulók: Mályuszné Császár Edit: Kelemen László

felállításában",a folyamatos játék évei alatt nemigen töltött be irányitó szerepet. Ügyes üzletember, jó szervező, kalandvágyó ifjú mágnás, tehetséges, de fegyelmezetlen pályatárs ezekben az időkben mind többet szerepel, mint a magyar játékszín eszméjének ez a fanatikus harcosa. A pesti országgyűlések szép napjaiban a hatóságok igyekeztek gondoskodni a kezdő együttesről. A kor belügyminisztériuma, a Helytartótanács éppen ugy segítségükre sietett, mint Pest megye, ügy látszott, mindannyian átérzik Kelemen igazságát: "A Theátromnak szükséges volta nyilvánvaló, mert azon kivül, hogy azáltal a nyelv palléroztatik, kellemessé tétetik, és terjesztetik, még azt a hasznot is hajtja,hogy a Nemzeti Karaktert maradandóvá tészi, és szeliditi." Az ellenséges német szinházbérlőt, Unwerth grófot eltávolították, helyette egy pesti polgár, Eugen Busch kapta meg a főváros két színházát, szárnya alá fogadva a magyarokat is. Busch rendesen fizette társulata tagjait, könyvtárából szabadon vehettek kölcsön és fordíthattak magyarra színmüveket, karmestere zenét szerzett számukra. De amint Kelemen, a kisnemes, a polgár, a közülük való nem keltett elég tiszteletet társaiban, ugyanez a sors érte a másik polgárt, Buscht is. A fegyelmet egyremásra a Helytartótanácsnak kellett helyreállítania. A tragikus fordulat ekkor jött a felvilágosodás minden barátja és minden intézménye számára... A Martinovicsmozgalmat elfojtó reakció a kormányszékek szabadelvű tisztviselőit leváltotta, Buschnak,aki váltig panaszkodott magyarjai rendbontása miatt,megengedte, hogy levegye róluk a kezét. 1795 nyarán Martinovicsék már nem éltek, de haldoklott az első magyar színtársulat is. Kelemen elhagyta az együttest, ahol személyes ellenségei egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Vidékre ment, hogy olyan városokban próbáljon szerencsét, amelyekben a magyar nyelvű színjátszás felsőbb pártfogás nélkül is megélhet. 237 /