Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
ÉLŐ MULT - Székely György: A népi szinjátszás történeti kutatásának ujabb problémái
ki. Éppen ezért nem tudom, nem kellene-e egy ujabb vizsgálat alapján kimondani, hogy a szigorúan vett dramatiku s • szinjáték kialakulásának kritériuma a városi életforma. azaz hosszú időn át egy helyre tömörült népesség, amelynek létszáma talán nem is annyira fontos, mint inkább a különböző termelési ágak, iparok egyidejű jelenléte és a széles rétegezettségü osztálytársadalom, a feudális társadalmi rendszer teljes keresKtmetszete, melynek közepén a kisebbnagyobb hatalommal rendelkező, fejlődő, felfelé és lefelé egyaránt osztályharcot vivó polgárság áll. Ez az a táptalaj, amelyen /legalábbis Európában/ a drámai szinjáték megszülethetik, megerősödhetik és terjedhet. Ezt a tételt egyébként negativ oldaláról Dömötör Tekla is megállapítja, mondván, hogy "A vallásos jellegű ünnepi szokásoknak a színjátszásba való átfejlődése a népi kulturában is újra meg újra lejátszódik, anélkül azonban, hogy a falu gazdasági-társadalmi körülményei között eljuthatna a színjátszás, a dráma fejlettebb formájáig." /28. o./ Harmadik pontként viszont olyasvalamire hivjuk fel a figyelmet, amit kizárólag szinházi ember oldhat meg. A kötet példatára közöl egy igen szép passió töredéket, de csak a szövegét. Ez a tény első pillantásra egészen természetesnek tűnik. És mégsem az. Ahhoz ugyanis, hogy ne csak mint irodalmi alkotást, hanem mint szinjátékos produkció alapanyagát tekintsük, rekonstruálni kellene az előadásához szükséges "instrukciókat" is. 1* Ezzel ugyan meg-megszakadna a szöveg jelenlegi folyamatossága, de ez a megszakítás ugyanakkor visszaadná a játék eredeti ritmusát, visszaidézné a megjelenítés valószínű formáit. A probléma tehát ennél a szövegnél és minden hasonló módon hagyományozott anyagnál a hiányzó instrukciók problémáj a. Mit jeT "Az újonnan készülő néprajzi gyűjtések számára Kodály Zoltán, illetve Ortutay Gyula már módszertanilag kötelezővé tette a komplex leirást. - JJ152 -
