Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964
SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Szekeres József: Látványosság és attraktivi-tás a cirkuszmüvészetben
Bevezetőben szó volt arról, hogy az attraktivitás alapja a látványosság mennyisége és minősége. A minőség megközelítéséhez jó gondolat, amit Lenin egy varieté előadás utáni beszélgetésben fejtett ki, vagyis, hogy az artisták művészete messzemenően excentrikus művészet, ez a sajátosság a müfa^ dominánsa. Az excentrikusság a mi szakembereink szerint azt jelenti, hogy a porondon az állatok vagy az emberek másként viselkednek mint a mindennapi életben; a ló számol, futballozik, a kutya énekel, sakkozik, a kakas barátkozik a rókával, görénnyel stb.; az emberek fejen állanak vagy kézen járnak, drótkötélen táncolnak és ugy röpködnek a levegőben akár a madarak.Az excentrikusság a műfaj dominánsaként a mi megítélésűnk szerint ennél többet is követel. Ha a művész a cirkusz műfaj törvényei szerint akar alkotni, akkpr a megszokottól /a cirkuszi megszokottól is!/ messzemenően eltérőt, meghökkentőt kell alkotnia, tudatosan keresnie szükséges a nagy meglepetést, a "soha nem látott ujat". Legkiválóbb artistamüvészeink alkotásait figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy törekvéseik ezekkel az elvekkel általában megegyeznek. A kapitalista cirkuszok nagyobb részében frázissá lett jelzők /világcsoda, a bűvészek királya, a világ legerősebb embere, soha nem látott produkció stb./ tartalmát újra meg újra meg kell teremteni nálunk, mert ez a cirkuszmüvészet alapvető műfaji követelménye. Az elmondottak számos problémát vetnek fel. Mielőtt ezekre térnénk, szükséges, hogy megállapításainkat összehasonlítsuk Bálint Lajos Táncosok és artisták ^- * cimü, a húszas években irt tanulmányának megállapit ása ival. Bálint Lajos megvizsgálja az artisták müfajszerü produkcióit és az alábbiakat rögzíti: Artistamüvész az, aki a test valamely képességének felfokozott kihasználásával, *Bp. 1921. Athenaeum. /Lényegi s nem szó szerinti idézetek./ - 131 -