Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1964

SZÍNHÁZ ÉS TÁRSADALOM - Vajda Ferenc: Nem lehet...! - Sehogy másként...?

Kinek a kötelessége? A társadalomé. önmagával szemben. A társadalom, amely igényli a szinházat,és amely áldozatokat hoz a szinházért. Adjon a válaszhoz tudásából az iró, a szociológus^ a pszichológus,a rendező, az épitész, az esztéta, az épületgépész, a színész, a színházlátogató és az is, aki nem látogatja a szinházat /Ti.: miért nem?/ stb. És legyenek, akik ezt tudományos alapossággal előkészitik, szelektálják, feldolgozzák, s az eredményt a társadalom javára hasznosítják. Hogy ugy sem épitünk már olyan sok szinházat? Lehetséges. De ha anyagi javaink halmozódnak és szinházkulturánk fejlődik /gondolom egyik sem kétséges/ nem jelentkezhet-e ismét és fokozottabban a korszerűb

b színházépület igénye? Vagy: bizzuk a "korszerűsítést" továbbra IS_ az "ad hoc" igényekre, az éppen rendelkezésre álló pénzügyi keretre, a tüzrendészeti hatóságok előírásaira? A kulturház - "Uj szinház

"!? A Színháztudományi Intézet az épületeket fenntartók "bevallása" alapján kb. 3500 "színjátszásra alkalmas helyiséget" tart nyilván. Kérdések: 1. Mikor nevezünk egy helyiséget színjátszásra alkalmasnak? 2. Milyen "színjátszást" értünk ezen: a/ hivatásos együttes vendégjátékát b/ műkedvelők, öntevékeny csoportok fellépését? 3- Hol az a határ, ahol még hivatásos együttes előadhat a művészi színvonal kényszerű lefokozása nélkül? 4. Milyen körülmények között élvezhetőbb egy szinpadi produkció, mint a mozi vagy a televizió? - 120 -