Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Hozzászólások: - Kardos Tibor

amelyeket sorra adtak ki az utolaó 20-30 évben, a amelyek még kiadatlanul vannak, főleg Erdélyben, ós feldolgozzák egyszer azt a hatalmas anyagot, amely a XVIII. század második felében és a XIX. első felében a vándorszínészek repertoárját alkotta, akkor fog kiderülni, hogy ez a munka az apostolok működéséhez hasonlít a történelemben. Az a hivatástudat, amellyel ezek a szegény emberek jártak, döntő dolog. Nem lehet erre konkrétabban példát mondani, minthogy vándorazinész volt Petőfi, és vándorszínész volt Arany János. Hát hol fordul az elő, hcrgy vándorszínész a nemzet két legnagyobb költője? Ezután egy kérdés, amely igen közelről foglalkoztatott és foglalkoztat, azt lehet mondani tiz éve már, tanulmányról tanulmányra és végül A régi magyar drámai emléke

kben is. A színháztörténeti kutatás megelégedhetik-e a színpadon előadott müvekkel, vagy pedig még szorosabbra véve: a drámatörténeti kutatás csak azokkal a müvekkel foglalkozzék-e, amelyeket élesen és határozottan ugy alkottak mqg, mint drámai müveket? Önök tudják, hogy Budapest színházaiban ma is rengeteg olyat adnak elő, nem értékmérőként mondom, amely nem dráma. Lényegében nem dráma, és sorozatban ötvenes, százas szériákban adják elő mint szinházi anyagot, szinházi tárgyat. Ha valaki a mai magyar színháztörténettel foglalkozik, kihagyhatja-e - 62 -