Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Hozzászólások: - Kardos Tibor

szen a XIX. századig, éa az utolsó 80-100 év az, amikor az orosz kulturának, majd a szovjet kultúrának hihetetlenül erőteljes kibontakozása iámét a Keletet teszi döntő tényezővé. Nyiltan meg kell mondani, hogy ez nem teljesen egyensúlyban lévő tényező, de történetileg világosan nyomon követhető és feltétlenül elfogadható. A következő kérdés» a szinház, a szinház keletkezésének kötése a földművelő kulturához, vagy pedig az ősközösségi fejlődés legmagasabb fokához. Én, egy polemikus cikkemben, ugyanerre az eredményre jutottam A régi magyar drámai emléke

k bevezetője körül támadt vitában, amire Hont Ferenc barátom. Én legfeljebb azt mondanám, hogy a Hont Ferenc által fölismert éa igen korán megjel ent táltosszinjáték szinte jelképesen fejezi ki ezt a fokozatot, de korántsem áll egyedül. Nem ia vagyok benne biztos, hogy végül is én e mellett a név mellett kötnék ki. Elismerem, hogy ez jellemző, leirt, hogy ugy mondjam: letagadhatatlan mozzanata ennek a színjátszásnak. Jteexiett még a totemiaztikus színjátszásra,az exogémiának éa az akkori vallási éa rituális képzeteknek megfelelő színjátszásra ia kell gondolni. Hogy ez a lovas-nomád népekkel kapcsolatoa-e: nem tudom. Feltételezhető, hogy a görögök, akxk ugyancsak lótenyésztő nép voltak, földművelés előtti fokukon, tehát mielőtt letelepedtek volna éa áttértek volna a földművelő - 59 -