Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/2

Előadások - Szabolcsi Bence

drámai zenét ia. Következő lépéa az, hogy önálló formavilág jön létre az uj intonációk nyomán. Tehát a verbunkoa aegitette kialakitani az elaő azinpadi formákat éa a következő korazak - az Erkel-korszak, a Glinka-korszak, a Smetana-korazak egéaz Kelet-Európában létrehozza már a nagy nemzeti zenei, operái formákat. Hozzájárul a fejlődéahez az ia, amit eddig nem emlegettünk: a romantika. A romantika, amelynek külön értelme van, külön hatása, külön kiaugárzáaa Kelet-Európában. Itt érdemea volna megvizsgálni - még nem vizsgáltuk meg - hogyan színeződik át az általános európai romantika, amig eljut hozzánk, és amig Itt - hogy mondjam? - Byronból Puskin lesz éa Petőfi, vagy Belliniből éa Meyerbeerből Erkel leaz és Glinka, tehát amig a nyugati inspiráció itt átalakul nagy nemzeti géniuszoknak az önálló termésévé. Mi az, ami közös marad? Egy bizonyos fajtájú szabadságvágy, egy bizonyos fajtájú oldottság, egy bizonyos fajtájú klasszicizmusnak a hiánya. Klasszika és klasszicizmus: ezek egy ideig ugy jelentkeznek, mint ideál. Nagyon hamar szembefordul azonban velük az egész kelet-európai közvélemény. Rendkívül érdekes, hogy ugyanakkor, amikor Mozartot, Beethovent imádattal határos tisztelet övezi mindezekben az országokban, ugyanakkor feltűnik az a hang, hogy nem utánozzuk őket, hagyjuk az epigonságot. Nekünk valami ujabb kell, valami szabadabb, valami - 36 -