Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

életre kelteni, megjeleníteni elsősorban a színész tud, hiszen a társadalomban élő emberről szóló cselekménysorokat cselekedve ábrázolja. De ahogy sok minden máa mellett a közlekedés technikája is megváltozott a gyalogjárástól a Mars-rakétáig, Így változott a világnak színjátékon keresztül való ábrázolása, bizonyos tudnivalóknak, hatáselemeknek, éppen ezen a sajátos módon való közvetítése. Többek között egyik lehetőségnek látszik, hogy a színházművészetet is az egyik legújabb elmélet tételei alapján, az Információelmélet eredményeit figyelembe véve közelítsük meg, hiszen éppen a beszéden és az emberi mozgáson át adott, de sok más egyéb szimbólummal, jellel is kifejezett érzelmi-értelmi mondanivaló, sajátos művészi módon való közléséről,közvetítéséről, illetve a közlés zavarairól van szó 9bben az esetben. A közlés-közvetítés módja az egyidejű audiovizualitás. Bár ma már nem csak a színház az egyetlen olyan művészeti ág, amely éppen ezeket az eszközöket használja fel, hiszen a film ós a televízió is audiovizuális jellegű, de történeti eleőbbsége és az a vonása, hogy az előadás alkotói és élvezői egyaránt jele

n, közös téridős szerkezetbe vannak s ezáltal közös élmény alakul ki, a színházművészetet teszik a par excellence, közvetlenül ható audiovizuális művészetté. Éppen ezért, amikor a színház művészetével foglalkozó tudomány határait keressük és próbáljuk megállapítani,nélkülözhetetlenné válik számunkra minden olyan tudásanyag, az akusztikai és videotechnikai tudnivalók és eljárások, beleértve a látás és hallás fiziológiájától ós pszichológiájától kezdve az építészeti akusztikáig és az alkalmazott elektrotechnikáig, fénytechnikáig az összes érintett területeket. Ha analóglaként a színházművészetet egy sajátos jelrendszer adása és vételekónt fogjuk fel, akkor nélkülözhe- 98 -