Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

kis kultúrházban, ahol a nö nem tudja levetni a kabátot. Ha tehát a kis községek közé megfelelő kulturházak épülnek - és milyen korszerűek épülnél: már most is! -, akkor ezekben lehet előadásokat tartani és ide jönnek be a szinházi autóbuszokkal a környékbeli tsz-ekből és falvakból a nézők. A falvak számára én ezt látom perspektívának. Óváry Győző Engedjék meg, hogy az előadásban felvetett alapvető kultúrpolitikai jelentőségű kérdések néhány perifériális, elsősorban műszaki vonatkozásáról szóljak néhány szót. A színpadi művészet mostani, hazánkban is végbemenő megújulásának, hatásterülete kiszélesedésének az időszakában fokozott figyelmet kell forditanunk a művészi mondanivaló térbeli realizálásának eszközeire, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Bármennyire megbecsülendő és eléggé nem értékelhető erőfeszítéseket tesznek is művészeink a szocialista művészi élet megerősítése, mind teljesebb kibontakozása érdesében - minden erőfeszítésüknek gátját vetheti, értékét és eredményeit jelentősen leronthatja, csökkentheti a megvalósító apparátus gyenge volta, a megfelelő anyagi, műszaki bázis hiánya. A 10 éve megalakult Színháztudományi Intézet, mint az imént elhangzott előadás is bizonyítja, magas szinten foglalkozik az előbb emiitett összefüggések feltárásával, elemzésével, a fejlesztés elvi és gyakorlati irányvonalainak kitűzésével. Az elért tudományos eredmények realizálásának tekintetében azonban súlyos hiányérzetünk van. A helyzet itt fordítottja az iparban sokat panaszolt állapotnak, hogy tudniillik tudományos intézeteink munkája nem szolgálja eléggé közvetlenül az ipar gyakorlati igényeit. A szinházi területen azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlat számára megfogalmazott eredmények nem válnak közkinccsé, nem hatnak színpadi művészeti éle- 127 -