Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

ország területének egyenletes ellátását teszik lehetővé. A színházaknak gondoskodnlok kell, hogy az igy kialakuló kulturális központok hálózatát részesitsék előnyben tájelőadásaik megtartásánál; egyben tegyenek lépéseket, hogy - mint azt eddigi próbálkozások is mutatták - sikerrel vonják be például bérletek hirdetésével a szervezett termelőszövetkezeti parasztságot e kulturális központok rendszeres látogatásába; 6. az országos koordinálásban minden intézmény felelősséggel vesz részt; meg kellene vizsgálni, hogy például az ORI decentralizációja nem segitené-e elő a jelenleg megoldásra váró kérdések pozitív megoldását. Tájszinházi problémák 1962-be

n - ugy hisszük, hogy országunk kulturális fejlődésének s benne a színházak életének jelentős kérdései merültek fel. Megoldásukra össze kell fogni művészeinknek ós a szakirányítás legkülönbözőbb szerveinek. Hl Ugy gondoljuk, hogy ez a kiragadott téma - bár a kériéskomplexumnak csak egyik oldalát tárgyalta és nem foglalkozott például a tájszinházi előadások technikai, dramaturgiai, műsorpolitikai oldalával -, mágis rávilágított sírra a tényre, hogy napjainkban már nem lehet ugy szinházkulturát építeni, hogy csak valami elvont "esztétikai" szemléletet alakítunk ki. A gyakorlat minden embere tudja, hogy ezek a látszólag nem esztétikai jellegű tényezők, amelyekről mostsuii előadásokban sz • esett - épület, technika, szállítás, műhelyek, műanyagok, közönségvizsgálat, jogi, szervezési és konstrukcionális problémák -, miiyen mértékben befolyásolhatják a szinházi alkotás folyametát, a művészi eredményeket blztcsitó ''működést", azt a végeredménye, amely a nézők elé kerül. Müködéstenunk ezzel a - 119 -