Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Székely György: A szinházi müködéstan problémái

levő azinpadok, más előadások céljait is szolgáló helyiségek s az azokban levő színpadok, valamint e helyiségek befogadóképességének számadatait. A mintegy négyezer község adatait tartalmazó táblázatok azonban még Így önmagukban közvetlenül nem használhatók fel. Ezért az alábbi elsődleges feldolgozásnak vetettük alá őkets Kiemeltük azokat a községeket, amelyekben a legalább 200 fő befogadóképességű, színpaddal ellátott terem található. Ezzel egyidőben megállapítottuk az illető község lélekszámét, hogy a közönségbázis és a szinpados terem egymás közti aránya látható legyen. Ezután megállapítottuk, hogy az adott megyében hány járási jogú város és hány község van. Végül kiemeltük azokat a helyiségeket, amelyeknek befogadóképessége 700 fölött, 500-700-ig, 400-500-ig, 300—400-ig és 250-300-ig terjed. Nem a mi feladatunk a minden egyes megyére kiterjedő elemzést elvégezni. De néhány tényre igy is fel kell hívnunk a figyelmet: a) rendkívül kevés a 300 főt, vagy annál többet befogadó termek száma, különösen, ha a megye községeinek számával vetjük őket egybe. Márpedig megfelelő színvonalú és egyben gazdaságos előadásokat csak ott lehet tartani, ahol legalább 300 főt befogadó színházterem van; b) sokszor nagyon ellentmondásos a közönségbázis és a terem befogadóképességénei aránya: nagyobb lakosság, kicsiny terem; c) a megyéknek szinpados termekkel való ellátottsága rendkívül egyenlőtlen. tit Mindezeket a fejtegetéseket az alábbi, röviden megfogalmazott, következtetésekkel lehet lezárni: 7* Theatrum 1963 - 117 -