Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1
Hont Ferenc: A magyar színháztudomány és az élő szinház
jók a változásokból fakadó feladatokat. És Ilyen feladatok jelenleg bőségesen vannak. Számvetést kell tehát tartanunk. Ahogy a francia hajósok mondják, amikor a tengeren meg akarják határozni a hajójuk állását: "il faut faire le point" - "meg kell határozni a pontot". Meg kell határozni, hogy hol állunk és meg kell határoznunk, hogy helyea irányba haladunk-e, meg kell határoznunk, hogy mi a teendőnk, milyen hibákat kell kijavítanunk ós merre kell tovább haladnunk. A magyar színház a felszabadulás után, pontosabban az állami kezelésbe vételkor egy egész korszakot zárt le. Magyarországon egyszer s mindenkorra megszűnt a kapitalista színház, és a magyar színházművészet megindult a szocialista szinháztipus kialakításának utján. Ebben az alakulásban a magyar színházművészet értékes hagyományokra támaszkodhatott, de ugyanakkor szembe kellett fordulnia olyan visszahúzó örökséggel, amelyet természetszerűen magával cipel. Milyen értékes hagyományokra támaszkodhatott a szocialista művészet utján meginduló magyar színház gyakorlata? Támaszkodhatott elsősorban a felszabadulás utáni szocialista színházművészetet megelőző, munkásmozgalmi szocialista színházi kezdeményekre. Itt azonnal megjegyzem, hogy ezt a hagyományunkat a magyar színházművészet a mai napig nem értékesítette kellőképpen. Támaszkodhatott a magyar népi színjátszásra. Itt is meg kell jegyeznem, hogy ezt az értékes hagyományt, különösen az utóbbi időben a magyar színházművészet elhanyagolja. És harmadszor támaszkodhatott a magyar színházművészet évszázados haladó realista gyakorlatára; nagy színházművészeink küzdelmére az őket körülvevő bénitó akadályok ellen, a művészet eszközeivel folytatott küzdelmére a valóság mélyebb megismeréséért. Erre a hármas gyakorlati hagyományra támaszkodhatott már indulásakor a magyar színházművészet. Szocialista színházművészetünk azonban nemcsak gyakorlati hagyományokra tájmaszkodhatott, hanem elméleti ha- 9 -