Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

ra kiül a remény, hangja várakozásteljes, amikor Richard kilé­tének tisztázódása után felveti a kérdést: ..."Mellesleg szól­va,miután ön neij Anderson... nos,mi azért... hm,őrnagy ur?..." Ezért valahogyan méltatlannak érezzük, amikor Judit a tábornok arcába vágja: "Maga őrült I" /Egyébként ez nem is a megfelelő szó. Ha a vérszomjra céloz - ami különben Burgoyne-nél igaz­ságtalan vád - akkor jobb lenne az "eszeveszett", ha padig a jó modor nevetségbe vitelén háborodik fel, akkor a "húlye". Eredetiben: "you are mad"./ Timár, ha intellektuális szinész is, sohasem tudja eltar gadni a szivét, és ha érzése monumentálissá tette Otto Frank alakjában és áthidalt minden visszásságot a Hosszú út ban, itt sem számithatjuk hibának. Sőt: talán igaza van az újságírónak, amikor azt mondja, hogy Shaw ezt a Burgoyn e-t képzelte maga elé. A szavak az angol katonatiszt szájából röppennek el, de az ir Shaw fogalmazta őket, és olyan szinész mondja, akinek értelmi szinezése mögött mindig megsejtjük az érzés mélységét. A klasszikus hagyományokon nevelődött szinész gyakorlata egyébként sok apróságban is megnyilvánul. Például abban a ma­gától értetődő könnyedségben, amellyel Timár a történeti jel­mezt viseli, szemben a katonaruhába bujtatótt többi Madách szinházi munkavállalóval, akik állandóan érzik, hogy most va­lami érdekes jelmezt hordanak. Vapy abban az önfegyelemben, ahogyan alárendeli Dudgeon Richard szerepének a magáét. Ha példának okáért az alábbi mondatot - "Miután ön úriembernek látszik, sőt - hivatása ellenére - szellemes embernek: remélem meg fogja érteni, hogy ha sajnálatos módon fel kellene önt akasztanunk, ezt merő politikai katonai kötelességből ten­nénk, minden személyes ellenszenv nélkül." - Timár erősebben hangsúlyozza és az utolsó mellékmondat előtt egy kis hatáspau­zát is tart, kötelező erővel "bejön a nevetés". Ha azonban kü­lönösebb szinezés nélkül siklik át a mondanivalóján, nem fi­gyelnek fel rá és Richard válasza: - "Ó persze, persze. Termé­94

Next

/
Oldalképek
Tartalom