Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

Az is teljesen világos, hogy a teátrográfiai leirás nem lehet öncél, hanem mindig valamilyen magasabb igényű tudományos cél szolgálatában áll. A valóban tudományos igényű szinházi Írások rendszerint vegyesen tartalmaznak teátrográfiai, esztétikai, elméleti és történeti elemeket, sokszor az elmélet egy-egy mondaton belül is elkeveredik a teátrográfiával. Itt csak azért kellett a többi színháztudományi eljárástól különválasztva tárgyalnunk a teátrográfiát, hogy az elkerülhetetlen absztrahálás módszerével a vizsgált eljárás sajátosságait tisztázhassuk. Módszerünk tehát annak megállapítására irányul, hogy mi az, amit feltétlenül rögzítenünk kell az előadásból, mi az előadás magja, lényege. Nem véletlen, hogy minden jelentős szinházi esztéta foglalkozott a teátrográfia valamelyik ágával és kiváló teátrográfiai /elsősorban mimográfiai/ leírások maradtak ránk Belinszkij, Sztanyiszlavszkij, a hazaiak közül Vörösmarty, Bajza, Rakodczay tollából. Az is kiderül az előadottakból, hogy az alapos, lelkiismeretes szinházi kritikának is alkalmaznia kellene a teátrográfiai eljárás módszereit, mert véleménye igy lenne objektive alátámasztott, indokolt. Szekeres József 87