Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

Mit kell tartalmaznia a mimográfiai leirásnak? Lényegében azt kell megvizsgálni,hogy a szinház és a rendező elgondolásából mi

t és hogya

n valósit meg a szinész. Mindenekelőtt azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy mi az illető szerep helye a szinmü alakjainak rendszerében, mit akart vele mondani a szerző, hogyan értelmezte a rendező és a szinész. Ezután kell sort keríteni a szinészi játék egyes elemeinek és azok összefüggésének,kölcsönhatásának leírására. A színészi mozgással kapcsolatban azt kell megnézni /a mozdulatok pontos "lefényképezése" után/, hogy mit akart a szinész elérni a mozdulattal, szükséges volt-e a mozdulat, elérte-e célját /ez az utóbbi szempont a később taglalandó hatodik területnek, a hatás vizsgálatának is fontos eleme/. Ezután a mozdulatot olyan szempontból kell elemeznünk, hogy spontán, érzelmileg telitett volt-e vagy puszta technika. A beszéd vizsgálatánál utalni kell a szövegfflélyére, a beszéd milyenségét meghatározó szinészi látomásra. Ebből kiindulva kell "lekottázni" a szövegmondást nyelvtani, logikái és érzelmi hangsúly szempontjából. Ide tartozik a szinészek együttes játékának leirása,vizsgálata is. Mig az egyes szinészek alakításainak negyszerü leirását kaptuk nár évszázadokkal ezelőttről is, s az egyéni mimográfiának jóformán minden országban megvannak a hagyományai, az együttes játék, a kölcsönös színpadi kapcsolatok mimográfiája eléggé járatlan ut még. Erre pedig mind a rendezői-játékmesteri alkotás elbírálásához, mind a szinjáték-egész pontos rögzítéséhez és esetleges helyreállításához nagy szükség lenne, a szinészi mesterség legbonyolultabb tényezőinek tanításában mutatkozó hasznáról már nem is beszélve. 84