Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Szekeres József: A teátrográfia módszerei

kapcsolatot teremt a szinjáték-egész vizsgálatával, hissen lényegében annak tisztázásáról van szó, hogy mi a darab helye megirása és mi bemutatása idején, mit fejez ki a darab és helyes volt-e bemutatni - mégpedig nemcsak általánosságban helyes-e, hanem konkrétan az illető színház szempontjából is. A teátrográfiai eljárásnak ez a területe tehát nem puszta adatközlés, hanem bizonyos, meghatározott célú értékelés is, amely azonban természetesen nem emelkedik az esztétikai általánosításig. 3. A rendezés vizsgálata

1^ során a rendezői koncepció alapvonásait és megnyilvánulási formáit igyekszünk rögziteni.Rendkívül hasznos anyagnak tekinthető ilyen szempontból a rendezőpéldány - de ennek a dokumentumnak a közlésével még nem merült ki teátrográfiai feladatunk. Feltétlenül szükséges azt is leirni, hegy a rendezőpéldányban rögzített rendezői látomás hogyan valósult meg az előadásban,milyenek voltak az egyes jelenetek játékképei /beállításai/, mint a rendezői koncepció materiális megjelenítésének formái.Nyemirovics-Dancsenko szerint a játékkép a rendező látható kezenyoma az előadáson,a játékkép révén kerül közvetlen kapcsolatba a rendező a nézővel. Ide tartozik annak megállapítása is, hogy mi a rendező alapelve. Az előadás stílusában, hangvételében benne van a rendező mondanivalója, csak össze kell szedni az egyes jegyekből, hiszen a rendező művészi közlési szándéka, ha ugy tetszik, témája az előadás stilusán, mint formán keresztül jelentkezik. Ha tehát a forma jegyeit teátrográfikusan megállapítottuk, ezzel megteremtjük annak lehetőségét, hogy a tartalmat esztétikailag értékeljük. 1

/Példa: Melléklet 1/ 82