Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Székely György: Tematikus tárgyszórendszer színházi szakkönyvtár katalógusa számára

Azt hisszük, szükségtelen részletesebben bizonyítani, hogy ez a megoldás rendkivül sok hibaforrást rejt magában. Egy-egy könyv szakszerű definiálása és elhelyezése túlságosan komplikált és egész sor esetben az egymástól meglehetősen távoleső 3, 6, 7, 8 jelzetű csoportokat is igénybe kellene venni. Ezenkívül elméletileg helytelen módon választja szét például egy színielőadás irott és nem irott elemeit, egy-egy ágazat elméleti és gyakorlati kérdéseit; nincsen színháztörténeti főosztálya, csak drámatörténeti; szinjáték- és drámatipus-meghatározása rendkivül szegényes, erősen irodalom- és Európa-centrikus szemléletű. Ha van is mód ezeknek a hiányosságoknak a rendszeren belül való kijavítására, pótlására, a cimszórendszer finomítására, bizonyos korrigálására - a rendszerbe való beosztás nehézkessége, a tárgyszó-szám-tárgyszó keresés áttételessége mégis más megoldás szükségességét sugallja. Nyilvánvaló módon ez volt az oka, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt a magyar színháztudomány művelői szakszerűbb és pontosabb, a terület sajátosságainak inkább megfelelő könyvtári rendszerező elv után kutattak. Az uj rendszer készítője, dr. Staud Géza, megtartotta ugyan a decimális osztályozás elvé

t. de a teátráliákat külön kiemelve, O-tól 9-ig terjedő uj rendszert épített ki. Az uj elképzelés legfőbb erénye az volt, hogy az ETO-ban szétszórt címszavakat egységes számrendszerbe osztotta be és igyekezett a szakterület sajátosságainak megfelelő cimszósort kialakítani, felhasználva a tiz számjegyes lehetőség variánsait. így az alábbi rendszer adódott: C Általános rész 1 Drámaírók, darabok és előadások 2 Drámairodalom 3 Szinjátszás 4 Nem hivatásos szinjátszás 5 Zenés, énekes színházak 60