Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

működést. A fő feladatba való bekapcsolódásunk tehát sokszoro­zottan fontos leene. Felelős: Tudományos Felsőoktatási Tanács. * * * A szinjátéktudomány tárgyának és vizsgálati módjának,al­kalmazott tudományainak érintésekor jelenségünk vizsgálatát elemi kategóriáink szerint, az objektiv fizikai világ, a szubjektum világa és a társadalom oldaláról ható tényezők sze­rint javasoltam. Ugyanerre a vizsgálatra kötelezettek az ösz­szes többi kulturális jelenséget, aüvészetet kutatók is. Kmli­tést tettem a szakesztétikákról, mint e feladatok elvégzőiről. Az országos távlati tudományos terv 101. témacsoportjában pe­dig a terv szerinti kimunkálását is feltüntettem. Itt a közöt­tük levő kölcsönösség: azonosságok és - a sajátosságot képvi­selő - eltérő vonások, az általános esztétika jelentőségére szeretnék utalni. Arra, hogy analitikus terveinkben ezeknek a szempontoknak is érvényesülniük kellene. * * * Soron következő feladatunk - elmondott nehézségeinkből is látszik - az országos távlati tudományos terv és távlati tudo­mányos tervezés fő módszerének, elveinek az alsóbb tervmunka során való megvalósítása, a gyakorlatban való biztosítása. Az országos távlati tudományos tervezés ugyanis abban volt minde­nekelőtt uj, hogy az egyes kutatási területek elé a gyakorlat­ból származó központi jelentőségű fő feladatokat állított az egyéni tervek heterogén halmaza helyett. Ezek megoldására kell az egyes kutatási helyeken az erőket összpontosítani. A kor­mányhatározatban foglalt feladatok rendszere eleve bizonyos arányosságot, a tudományos életünkben meglevő erők bizonyos tervszerű koordinálását biztositotta. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom