Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

E lap szövegét lásd a 63. lapon 2. szerkezetében és definícióiban félreérthetetlen; 3. mind a könyvek és cikkek beosztásakor, mind a tárgykörre vonatkozó kutatáskor a legrövidebb uton a keresett anyaghoz vezet; korlátlanul bővithető és 5. az ETO mellett a legkényesebb szakigényeket is kielégíti. Ezeknek a céloknak az elérésére egy megfelelően megszerkesztett, a színházművészet és színháztudomány sajátosságainak megfelelő tárgyszórendsze

r mutatkozik a legalkalmasabbnak. tát Önmagában a Színházművésze

t még semmiképpen sem lenne elegendő. Feltétlenül önálló tárgykört képeznek a rokonmüvészetek, amelyeket azonban egymástól nagyon is eltérő sajátosságaik miatt külön-külön kellett kezelni. így kap külön főcsoportot a Bábjáté

k, a Cirkus

z művészete, a Fil

m művészete, az előzőkbe be nem sorolható vegyes Látvány os ságo

k /amelyek azonban bizon„os formában teátrális jellegűek/, a Rádió, a Tánc művészete és a Televízi

ó. Ezeken belül - a később külön tárgyalandó Színházművészet kivételével -, kétfajta tárgyszavak találhatók. Egyrészt olyanok, amelyek többségükben indokoltak /például: Alkotók, Dramaturgia, Együttesek, az illető művészet Esztétikája és Kritikája, az Oktatás, az illető terület Története/; másrészt olyanok, amelyek az illető művészet sajátosságaira jellemzőek és éppen ezért nélkülözhetetlenek. Az utóbbiak példájául emiitjük a Film

nél szereplő Forgalmazá

s és Gyártá

s tárgyszavakat, a Rádi

ónál a Hangjáték

okat. Az előzetes tárgyszójavaslat csak néhol megy tul ezen a bontáson; a további már a gyakorlati munka során alakulhat ki. 50