Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Szakáts Károly: Az adattározás elvi és gyakorlati szempontjai

•oltát felmérhessük - Írja Pukánszkyné Kádár Jolán

1/ rá kell mutatnunk arra, hogy mennyire nem állott eddig semmiféle anyaggyüjtemény vagy forráskiadvány a magyar színészettörténet kutatójának rendelkezésére." Nem érdektelen közbevetőleg megemlítenünk azt sem, hogy milyen módszerrel kezdtünk a munkához. Nem érdektelen azért sem, mert úttörő munkánk eredményei, a megalapozás és megindulás óta kialakult gyakorlat is bizonyltja, hogy helyesen jártunk el. Legelső feladata volt munkatársainknak a lelőhelyek feltérképezése. A lehetőséghez mérten teljességben, azokat a lelőhelyeket /levéltárak, könyvtárak, szinházak, magánosok, kiállítások katalógusai stb./ kutatták fel, ahol szinházi vonatkozású adatok, tárgyak voltak találhatók. A lelőhelyek feltérképezése után most már megindulhatott a szisztematikus munka. Bevált módszerünk világosan mutatja, hogy minden adatkutatást hasonló módon kell végeznünk. A lelőhelyeken belül megkezdeni a kronologikus gyűjtést, célkutatás formájában. Évek során aztán ezt - a kezdetben természetesen kizárólag a rnuzeui»* adatanyagra szorítkozó adatgyűjtést - terjesztette ki az Adattár a szükséges kívánalmaknak megfelelő gyors ütemben a szakterület minden ágára, hogy az valóban a Színháztudományi Intézet szive legyen, ahonnan a tudományos vérkeringés az egész intézetbe szétárad és hogy pontos, jó, megbízható adatanyaga a tudományos kutatás alapját képezze, illetve a forditva is érvényes tételként: a jó felkészültségű, tudományos kutatás eredményei itt rögzíthetők legyenek. Ezzel mintegy meghatároztuk a Színháztudományi Intézet Adattárának feladatát is, smit világosan körülhatárolhatunk e 1/pukánszkyné Kádár Jolán: Színháztörténeti Füzetek 1-31. Bp. 1957-1959. /A Színháztudományi Intézet kiadása./ Irodalomtörténet A Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóirata 1961. 2. sz. 206-209. p. 290