Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

pen a szinlapokhoz, beszolgáltatás! kötelezettséget kellene előirni a Magyar Távirati Iroda Fotó Osztálya számára, egyrészt a szinházi felvételek mindegyikéből egy-egy kontakt másolat beszolgáltatására, másrészt 10 év után a szinházi felvételek negativjainak a muzeum részére való átadására./A közlési jog fenntartásával 1/ 4. A probléma megoldásának perspektívája Az előző pontban, a szinházi muzeológia problémáinak felvetésénél egyúttal már igyekeztünk válaszolni is az egyes kérdésekre. Itt egységesen próbálunk rámutatni a megoldás lehetőségeire. Slvileg kell tisztáznunk, mi tartozik a szinházi muzeológia körébe. El kell határolnunk valahol a néprajztól, az iparmüvészettől, a képzőművészettől, a levéltári és könyvtári gyűjtéstől, illetve, ha a végleges elhatárolás nem lehetséges - s nézetünk szerint éles határvonalat vonni nem lehet és nem is szabad! - bizonyos fontossági, vagy elsőségi sorrendet kell megállapítani, mit az eddigi 10 éves gyakorlat már jórészt el is végzett. A szinházak növekedésével arról már eleve le kell mondanunk, hogy minden szinházi emléket gyűjtsünk. Amint már korábban is említettük, a gyűjtés talán legfontosabb meghatározója, hogy a tárgy jellemző legyen; továbbá feldolgozható, hézagpótló, adatszerű, kiállítható, látványos, érdekes stb. A gyűjtési kört széles sugárban kell meghuznunk. Kategorikusan nem jelenthetjük ki, hogy csak a hivatásos színjátszás emlékeit gyűjtjük, mert pl. az iskoladrámák előadásainak emlékei gyűjtési körünkben tartoznak csakúgy, mint az ellenállási korszak öntevékeny munkásszinjátszásának emlékei is. A határvonalat a felszabadulás után a Népművelési Intézet működésének kezdete vonja meg, mert fennállása óta ez az intézmény foglal279