Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

A védettség, illetve bejelentési kötelezettség elsősorban kiállításaink szempontjából jelentős, mert a gyűjteményünkben esetleg hiányzó tárgyakat, emlékeket a védett gyűjteményből kiállításra igénybevehetjük. 2. Hogyan fejlődött a szinházi muzeológia muzeumunk alakulásától? a/ Gyűjtő tevékenységünk Az 1952 novemberében alakult Országos Színháztörténeti Muzeum semmiféle szinházi gyűjteményre, mint alapra, nem támaszkodhatott. Teljesen élőiről kellett felépiteni a szinházi muzeológia elveit, annak gyakorlati alkalmazásán keresztül. A kormányzat megfelelő pénzösszeget bocsátott a muzeum rendelkezésére, előirva annak rendeltetésszerű felhasználását. Kiindulási alapul a 100 éves Nemzeti Szinház 193?-ben, az Iparművészeti Muzeumban rendezett emlékkiállításának katalógusa szolgált. Felkutattuk az elérhető kiállítókat, a még meglevő emléktárgyakat, s a szakmában mihamarabb elterjedt a hire a muzeum alakulásának és vásárlási szándékának. Az anyag áramlása megindult a muzeumba. Alakulásunk után azonnal elkészítettük távlati tervünket, melyben első kiállításként a magyar színészet hősi korszaka szerepelt. Ennek megfelelően, az első időkben gyűjtési tevékenységünket is fokozottabban forditottuk erre a korszakra. Természetesen akkor is és azóta is mérlegeljük, hogy nyilik-e ismét alkalom valamely emlék megszerzésére, ha azt egyszer visszautasítottuk, akár, mert pillanatnyilag nem tartozott elsőrendűen fontos gyűjtési körünkbe, akár anyagi vagy más okok miatt. Az 1954-ben megnyitott első állandó kiállításunk óta azonban fokozatosan rátértünk minden magyar színháztörténeti emlék gyűjtésére. Ha érdekel is a régi magyar 269