Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

A védettség, illetve bejelentési kötelezettség elsősorban kiállításaink szempontjából jelentős, mert a gyűjteményünkben esetleg hiányzó tárgyakat, emlékeket a védett gyűjteményből kiállításra igénybevehetjük. 2. Hogyan fejlődött a szinházi muzeológia muzeumunk alakulásától? a/ Gyűjtő tevékenységünk Az 1952 novemberében alakult Országos Színháztörténeti Muzeum semmiféle szinházi gyűjteményre, mint alapra, nem tá­maszkodhatott. Teljesen élőiről kellett felépiteni a szinházi muzeológia elveit, annak gyakorlati alkalmazásán keresztül. A kormányzat megfelelő pénzösszeget bocsátott a muzeum rendelke­zésére, előirva annak rendeltetésszerű felhasználását. Kiindu­lási alapul a 100 éves Nemzeti Szinház 193?-ben, az Iparművé­szeti Muzeumban rendezett emlékkiállításának katalógusa szol­gált. Felkutattuk az elérhető kiállítókat, a még meglevő em­léktárgyakat, s a szakmában mihamarabb elterjedt a hire a mu­zeum alakulásának és vásárlási szándékának. Az anyag áramlása megindult a muzeumba. Alakulásunk után azonnal elkészítettük távlati tervünket, melyben első kiállításként a magyar színé­szet hősi korszaka szerepelt. Ennek megfelelően, az első idők­ben gyűjtési tevékenységünket is fokozottabban forditottuk er­re a korszakra. Természetesen akkor is és azóta is mérlegel­jük, hogy nyilik-e ismét alkalom valamely emlék megszerzésére, ha azt egyszer visszautasítottuk, akár, mert pillanatnyilag nem tartozott elsőrendűen fontos gyűjtési körünkbe, akár anya­gi vagy más okok miatt. Az 1954-ben megnyitott első állandó kiállításunk óta azonban fokozatosan rátértünk minden magyar színháztörténeti emlék gyűjtésére. Ha érdekel is a régi magyar 269

Next

/
Oldalképek
Tartalom