Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

III. Az intézet tevékenységéből - Cenner Mihály: A színházi muzeológia kérdéseiről

utmutatóul szolgált az Országos Színháztörténeti Muzeum gyűjtő tevékenységének megindításához.^ A háború után fejlesztette ki, eredetileg csak a cirkusz- és mutatványos tárgykörre szorítkozó gyűjteményét általános magyar színháztörténeti gyűjteménnyé Berczy Géza. Jelenleg magántulajdonban általános színháztörténeti gyűjtemény nemigen van,az emiitetten kivül. Azonban számos olyan gyűjteményről tudunk, amelyben egy művésznek emlékeit őrzik, különösen ott, ahol a művész hosszabb időt töltött a pályán, s igy a maga és kortársai emlékei természetszerűleg gyűltek össze.Latabár Kálmán Kossuth-dijas szinmüvész tulajdonában hires és régi szinészCsaládjára vonatkozó emlékek vannak; Pázmán Ferenc a régi Népszir.házra vonatkozó képeket és szinlapokat őrzi, a most nemrég elhunyt Rózsahegyi Kálmán otthona már valóságos Rózsahegyi Emlékmuzeum volt életében is; gazdag fénykép gyűjteménye vein Bálint Lajos iró-dramaturgnak a hazai és külföldi szinészhirességekről; gazdag operai emlékanyaga volt Sándor Erzsi kamaraénekesnő, az Operaház tiszteleti és örökös tagjának tulajdonában stb. Az 19^9. évi 13. sz. tvr., majd az ezt kiegészitő és módositó 195^. évi 13. sz. tvr. rendelkezik a nemzeti érdekű magángyűjtemények és az egyes muzeális értéktárgyak bejelentési és tartási kötelezettségéről. Szabályozza mind az állam, mind pedig a magántulajdonos jogait és kötelezettségeit e téren. A rendelet némi aggodalmat okozott a magángyűjtők körében: nem teszi-e az állam rá a kezét a magángyűjteményre? Az első tvr. megjelenése óta eltelt 12 esztendő bebizonyitotta a tvr. helyes voltét. Nagyon sok, a háború viszontagságai miatt ismeretlen helyen lappangott műtárgy került elő, vétetett nyilvántartásba és ezáltal védetté lett. A tulajdonosok meggyőződhetA hazai színháztörténeti gyűjteményekről és kiállításokról lásd szerző cikkét a Színháztörténeti Értesitő 3. számában, Bp. 195^. 267