Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A Színjátéktudomány tervezésének módszere

modernebb fizikai világképre alapozhatjuk, mint materiális pandantra. A szinjáték-jelenség eme materiális elemeinek az ad jelentőséget, hogy ezek meghatározott vagy még meghatározandó szabályok szerinti formálása az egyéni szubjektiv világ részeivé avatja azokat. A folyamatot, a módot, ahogyan az történik, a tudományok egész sora kutatja. így különös feladatok várnak a pszichológia és a fiziológia művészetekre alkalmazott ágára: a szinjáték-jelenség átélésének, létrehozásának, az ember érzelmi és tudat konvenciójában való megtapadásának, pillanatnyi és tartósabb akarati motivációinak feltárásában. A lelki jelenségek kutatásának ismert, a szinjáték kutatásánál is alkalmazható térképe a következő: jelenség (a szinjáték) hat az egyénre Megismerés Érzelmi viszonyulás Cselekményi alkalmazkodás Absztrakt fogalom Konkrét fo1 galom Képzet I Differenciált Iészrevevés Diffúz érzéke lés Etikai, morális, szociális, esztétikai érzelmek Intellektuális érzelmek Szenzoriális, vitális érzelmek Ősi jelzés Legmagasabb rendű automatizmusok Ért elem irányította koordinációk Échós jelenséges Emocionális,ösz-' tönös sztereotipek Inkoordinált mozgások Vegetativ mozgások Elemi reflexek 21