Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

II. Színháztörténet - Mályuszné Császár Edit: A magyar rendezéstörténet néhány kérdése 1790-tSl Szigligeti haláláig

va, Budáin csak egy sikon játszatta szereplóit, sőt még a nála is egy nemzedékkel ifjabb Rakodczay sem emliti meg kézikönyvében - ugyanilyen okból kifolyólag - a többsiku szin, lépcsők stb. hatásosságát. A dibzletek és kellékek felsorolása, bármily egyhangúnak látjuk is, mégis nagy segitséget nyújthat régi szinpadok megismeréséhez. Ilyen jegyzékünk sok van,csak nem férhetünk könnyen hozzájuk: levéltári állagokban fekszenek. Az első magyar hivatásos társulat emlékeit a fiáday Gyűjtemény, a későbbieket az Országos Levéltár őrzi. Bayer, Ferenczi, Pukánszkyné közöltek belőlük munkáikban, de számos kiadatlan jegyzék van még a fővárosi német szinészet későbbi éveiről a Fővárosi Levéltárban, a magyar vándortársulatokról az 0. L. helytartótanácsi anyagában. A francia szinháztörténészek egyre nagyobb buzgalommal tárják fel és publikálják szinházi multjuk levéltári forrásait. Hatalmas szakirodalmuk még mindig ujabb támaszpontokat keres. Hogy nálunk, ahol a szinházi forrásanyag mintegy hetven százaléka még levéltárakban pihen és legtöbb szakirónk egyre-másra ugyanazt a kiadott anyagot variálja, milyen jelentősége volna hasonló kiadói tevékenységnek, azt felesleges hangsúlyoznunk. A romantikus rendezés korában Nyugaton már a polgárság uralkodott. Magyarországon más volt a helyzet. A negyvenes és ötvenes években a köznemesi publikum Ízléséhez illeszkedett a szinház, viszont ez a hazai köznemesség játszotta a haladó osztály szerepét. A felvilágosodás és a francia forradalom eredményeinek átvétele, ebben a speciális esetben az anyanyelvű szinház eszméjének felvetése és a terv megvalósítása az érdeme volt. Fáncsy és Egressy Gábor a nemesi romantika rendezői, a Lendvay házaspár pedig legnépszerűbb megszemélyesítői. A polgári fejlődés a hatvanas években a kapitalizmus fellendülésével vált egyre észrevehetőbbé. Ebben az időben veszi kezdetét színházainkban a francia polgári színmüvek kultusza, ekkor válik igénnyé a minél valószerűbb polgári környezet 196