Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

II. Színháztörténet - Mályuszné Császár Edit: A magyar rendezéstörténet néhány kérdése 1790-tSl Szigligeti haláláig

A kasszadarabok legjava sem - hiszen ezek között is nagy értékkülönbségek voltak! - terjedt tul a felvilágosodás korá­nak kialakult irodalmi tipusain. A játszott klasszikusoknál viszont akadtak összetett jellemek, amelyeket nehezen tudtak elemeikre bontani, mert ha tapasztalatból ismertek is bonyo­lult lelkű embereket, gondolkozásmódjuk bizonyos korlátainál fogva nem látták meg az élet és az irodalom közötti analógiát. Mindenki sejthette ugyan, hogy vannak anyák, akik nem sz etik a leányaikat és gyermekek, akik - alapos oknál fogva - gyűlö­lik, vagy megvetik a szüleiket, de ezeket a megsejtett valósá­gokat a kor embere nem engedte a tudatáig jutni, mert szerinte már maga a gondolat is perverzitás lett volna. Szó sem lehe­tett arról, hogy a hűtlen asszony mentséget találjon; ha ilyet alakított valaki a színpadon, első perctől fogva éreztetnie kellett magán a kárhozat kénköves gőzét, érzelgős és gyermek­ded szinházi világ ez, Iffland és Dugonics András világa, amelyben a legizgalmasabb, mert legpikánsabb szinpadi szerző Kotzebue. Mi sem jellemzőbb a romantikát megelőző évtizedekre Schröder Shakespeare-átdolgozásainál. A reneszánsz szókimondó bátorsága megriasztotta a jámbor tragikust és még jobban meg­riasztotta volna a színházlátogató po'lgárt. Megnyirbálta hát Lear őrjöngő felségét éppen ugy, mint Othello szekszualitástól lángoló féltékenységét és mit sem törődve a dán királyfi belső alkatával, kiirtotta az ellene acsarkodó gonoszokat. A Hamleti Mindenki beszélt róla, mindenki magasztalta, mindenki játszani ki\ánt benne, és senki sem elemezte. Ma már ugyanúgy csodálkozunk azon, hogy Déryné nagyrabecsülte ezt a Schrödertől megcsúfolt tragédiát, mint azon, hogy még a negy­venes években is bűnrészesnek tartották a gyilkosságban a ki­rálynőt. Még ekkor sem tudott szabadulni a közvélemény előíté­leteitől: ha valaki képes arra, hogy az öreg Hamlet, a "kegyes 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom