Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

II. Színháztörténet - Dömötör Tekla: Drámai műfajok hazánkban a XVI. században

ban. Vitatkozó jellegű szóváltás, egymás ellen való "zugódásmorgódás" /altercatio/ az élet és halál párbeszéde a Példák könyvé

ben, s Phllibertus hires látomásának tárgyas a test és lélek vitája, valamint több példában az őrangyal és az ördög viaskodása a lélekért. Versengés jellegét ölti - mintegy e kérdés körül forogva: "melyikünk a különb?" - az apostolok vetélkedése /a Könyvecsé

ben/. a jószágok /serények/ vitája a Példák könyvé

ben, a bűnök és jószágok "összvevivása" a Lobkovitz- /és Bod-/ kódexben. Dialógus és disputa mindez esetekben nem csupán műfaji jelent, hanem szerkezeti formát: a szembeállító, megosztó halmozás igen elterjedt sablonát."

1^ Ezek közül a müvek közül tehát Horváth János - és irodalomtörténíszeink túlnyomó többsége - csak a Sándor-kódexbeli "Három körösztyén leány"-t tartja valóban "drámai jelenetezésü"-nek, Hallgatólagosan vagy nyiltan azt is feltételezték, hogy a müvek forditói, másolói egyáltalán nem is tudták, hogy mi a szinjátszás, a dráma - vagy esetleg annyi engedményt tettek, hogy e forditók, átdolgozók tudták mi a dráma, de nem volt szükségük drámára, hanem csak tanulságos olvasmányra /illetőleg inkább felolvasható elbeszélő müvekre/. Minthogy az Itáliában otthonos dramatikus, féldramatikus devóciók és laudák hazai jelentkezéséből Kardos Tibor több mü2/ vében igen részletesen irt, ' itt.nem tilalom ezt a kérdést. Mindenesetre azoknak, akik feltételezik, hogy a magyar szerzeteseknek és apácáknak fogalma sem volt a szinjátszásról, a dráma létezéséről, ebből azt a konklúziót kellene levonniuk, hogy Magyarországon semmiféle színjátékszerű előadás sem volt a XV-XVI. század fordulóján /aminek az ellenkezőjére persze ^Tanulmányok. Bp. 1956. 38-39. p. 2/ 'Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei; továbbá: A régi magyar szinjátszás néhány kérdéséhez. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv és Irodalomtud. Oszt. Közi. 1955. VII. 17-64, p. 176