Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan

sem öncélúak, hanem az elemzést, a szabályszerűségek megálla­pítását és jövőben való alkalmazását, érvényesítését szolgál­ják. Már eddigi megfigyeléseink alapján végzett elemzéseink segítségével, szabályszerűségek egy sorára tudtunk rámutatni, s ezek alapján számos javaslatot készíthetünk: igy az országos távlati tudományos terv kutatásaira, a szinházak szakmai ter­veire, a szakmai továbbképzésre, szinházaink műszaki helyseté­re, a szinházak és a közönség reprezentatív vizsgálatára vo­natkozóan. Reméljük, hogy forrásaink lehetőségének fokozott kiakná­zásával, azok elmélyedtebb elemzésével, a szinjáték társadalmi jelenségének egyre több szabályszerűségére tudnak majd rámu­tatni. Tapasztalatainkat a szinházi apparátus gyakorlata és a szinházigazgatás fokozott mértékben tudja igénybe venni. Mindenekelőtt azt reméljük, hogy ezeket a kutatásokat, de különösen megfigyeléseink eredményeinek elemzését,csak megkez­deni volt feladatunk. Folytatni és kiterjeszteni, mint mód­szert átvenni és alkalmazni azonban az általunk is•támogatott gyakorlat feladata. Szeretnénk, ha szinházaink alkotói közül egyre többen tennék módszerükké a szi.ijátékhatás objektiv ele­meinek, tényeinek állandó vizsgálatát. Jó lenne, ha a szinjá­tékhatás minden mozzanatát /a megfigyelő tervezéstől a kivite­lezésig/ a szinjáték társadalmi céljának, szociális formájának minél hatásosabb megvalósulása felé segíthetnénk. Taródi-Nagy Béla 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom