Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962
I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan
A müködéstani vizsgálódások tárgyának, egyes problémáira vonatkozó megfontolások előbbiekben való érintése után, be kellene mutatnom még a forrásai t ás kutatásuk módszereit. Azokat a lelőhelyeket tehát, amelyekben megfigyeléseit végzi,amelyeknek összefüggéseit elemzi, amelyeknek szabályszerűségeiből következtetéseket von le, amelyeknek hathatósabb érvényesülése elősegítésére javaslatokat tesz. Megfigyelés, analízis, következtetés és javaslat sak időbeli, sőt elsősorban nem időbeli, hanem logikai sor. Egyik a másiknak logikai értelemben, priusza vagy poszteriusza. A valóságban a színjátéknak, ennek a nagyon is szintetizált,sokarcú, sokoldalú építőelemekből álló művészetnek mozzanatai, nem ilyen szigorú időrendben sorakoznak egymás mellé. Maga a megfigyelés sem a szinjáték teljességére vonatkozik, hanem analizáló s egyszerre szintetizáló természetének megfelelően, az egyik kijelölt rész után a másikra.Források oldaláról szólva, egyik forrást a másik után vizsgálja meg és ebből rakja össze az egészet. Valahogyan ugy, mint ahogy egy épület tömegeinek ritmusát is időbeli egymásutánban figyeljük meg, de térbeli és értékbeli egymásmellettiségben, szerkezetben szemléljük. A müködéstani kutatások logikai priusza a megfigyelés. Kzt tárgyának mindhárom területén, mi/ ' a társadalom szinházi szükséglete, mind az ennek kielégítésére rendelt eszközök, mind a módszerek tekintetében egyaránt először kellett alkalmaznunk. A szinházi jelenségek objektiv megfigyeléséül olyan tényeket választottunk, amelyek adatokban, számokban is rögzíthetők. Igy elsőül összeállítottuk tiz évnek /1950-1960/ a magyar szinházi életre jellemző adatait. Adatainkat, száreí.datainkat a hivatalos statisztika hagyományos rendszerébő l merítettük. Snnek bizonylatait a szinház pénztárában állitják ki, tehát alkalmas olyan kérdések megfigyelésére,megválaszolására, 138