Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan

a/ ábra A színjáték jelenségét vizsgáló elméleti tevékenység statikusan ugy fogja körül magát a jelenséget, mint az egyenlőszárú háromszög befogói. Az ábra mutatja, hogy a szinjáték-jelenség három tS oldalának egyike sem nélkülözhető a szinjáték-jelenség területének meghatározásában. ELMÉLET^ MÓDSZERTAN * S TÖRTEIMET b/ ábra A szinjáték kutatás dinamikáját próbálja érzékeltetni. A szinjátékjelenség lényegének meghatározásában mind az esztétikai, mind a müködéstan! oldal érintkezik az elméleti és történeti oldalakkax. Sz lenne sematikusan a színháztudomány szerke- TÖRTE NET zete. A nyilak a kölcsönösségeket fejezik ki. Amikor a színháztudomány korszerű szerkezetét, azon be1U1 a müködéstan szerepét felrajzolom, egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy tudományos életünk legfőbb fóruma, Akadémiánk, épp ugy, mint a világ több akadémiája, más alapokon áll. S szerint a színháztudomány, ha van ilyen egyáltalán, történeti és irodalmi jellegű ismeretkör. Ennek történeti oka az lehet, hogy a színháztudomány felé az eddigi lépéseket többnyire azok tették meg, akik irodalomtudománnyal foglalkoztak. így nem lehet csodálkozni azon, hogy az irodalom tudósai, 136