Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1962

I. Színházelmélet - Taródi-Nagy Béla: A korszerű színháztudomány egyik vizsgálódási területe - A működéstan

takból folyóan, ennél sokkal több, bizonyos értelemben egység és aránya kultura többi ágával, egészével és társadalmunk gazdasági alapjával. A szinházi apparátus irányításának ilyen igényei szükségessé tették a gyakorlatban is, a színháztudományon belül is a tudományo

k egész sorának bevezetését, alkalmazásá

t. Alkalmazott tudományaink: a/ az üzemszervezé

s /felhasználva a technika, a gazdasági tudományok, tervezés, szervezés stb. ismereteit/; b/ a szociográfi

a /felhasználva a művészet-pszichológia mint alkalmazott pszichológia, a szociológia, demográfia ismereteit/; c/ statisztik

a /mint általában a megfigyelés,különösen az irányzatfigyelés számokon alapuló, tehát objektiv módszere/; d/ jo

g /az államhatalomnak, mint a társadalom legfelsőbb hatalmi szervezetének kötelező és szankcionált rendelkezései a színházak működésére vonatkozóan. Szinházi rendeletek, melyek előbb-utóbb a szinházi törvényhez vezetnek./. Ezek a müködéstan alkalmazott ismeretei, tudományai. Eszközök a fentebb körülírt müködéstani célok megvalósításához. Ezeknek az eszközöknek mindegyikén, tehát az eszközök megválasztásán is látszik, hogy a müködéstani vizsgálatok lényege, a szinjáték-jelenségnek a társadalom viszonyaiban betöltött szerepét, funkcióját, röviden, működését megfigyelni. A müködéstan feladatát egy bizonyos értelemben, nagyon leegyszerűsítve, mint a most emiitett négy tudományágnak, módszernek, a szinház területén való alkalmazását is felfoghatjuk. Ha mindezek után a müködéstannak a színháztudományon belüli szervpét és a színháztudomány egészének a korszerűségtől megkövetelt változását ábrázolni akarjuk, ugy a következő sematizált ábrákat rajzolhatjuk fel. 135